Szolgálat 60. (1983)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája Mariazellben

világít, de Jézus Krisztusban mindenkinek ragyogó fénnyel akar sugározni. Azért megbízatásunk, hogy hirdessük: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége ragyogva kel föl fölötted“ (Iz 60,1).

A papi és szerzetesi hivatásban részesedőkre különösképpen is érvényes az Egyháznak ez a küldetése. Krisztus nemcsak bizalmas közelségébe hívta meg a tanítványokat, hanem ki is küldi őket a bizalmas együttlétből az emberekhez (vö. Mk 3,14). „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15). Külön meg szeretném említeni ebben az összefüggésben a misszióban működő papjaitokat, testvéreket és nővéreket, akik az Egyháztól kiküldött fejlődési segítőkkel együtt az egész világon hirdetik az örömhírt, szóval és szociális tettekkel. Bárkik vagytok, bárhol dolgoztok is, lelki megbízatásotok mindenütt ugyanaz: hogy „a magasságból felsugárzó világosság“-gal mindenkit megvilágosítsunk, akik „a sötétségben és a halál árnyékában ülnek“ (vö. Benedictus). Ez a küldetésetek, akár városi plébánián vagytok papok, akár egy kis falusi egyházközséget láttok el, akár mint szerzetesek vagy szerzetesnők iskolában működtök, akár szociális gondozás és betegápolás terén dolgoztok, akár mint betegek és öregek látszólagos tehetetlenségre vagytok ítélve.

Éppen veletek, beteg és idős papok és szerzetesek, érzem magam ebben az órában egészen különös kapcsolatban, — néhányotokat mindjárt személyesen is köszönteni foglak. /Utalás arra, hogy a mise után a bazilikában végigjárta őket./ A ti gondotokba és megemlékezéstekbe ajánlja magát az egész Egyház világszerte. A ti küldetéseteknek már nincsenek térbeli korlátái. A ti nyelvetek az ima és a bátran mindig újonnan vállalt szenvedés. Titeket is mindig újból kiküld az Úr. Különleges szolgálatotok — az imádság és szenvedés — pótolhatatlan az Egyház küldetésében. Élete végén az Úr sem prédikált többet. Már csak keresztjét vette magára, hordozta és tűrte, míg végül minden beteljesedett.

6. Kedves fivéreim és nővéreim a papi és szerzetesi állapotban, és ti valamennyien, akik ilyen hivatásra készültök elő! Az Úr kiválasztott benneteket, hogy imában és összeszedettségben vele legyetek, hogy hivatásotokat közösségben éljétek, és hogy üdvösségét elvigyétek az embereknek. A szentmise végén ezt a hivatásotokat a mariazelli Kegyelmek Anyja anyai oltalmába és pártfogásába fogom ajánlani.

Mindannak összefoglalásául, amit közös zarándoklatunkról veletek szeretnék adni, amit maga Mária itteni szentélyéből veletek és velem útravalóul szeretne adni, egy olyan igét választok, amit bizonyára ő maga is sokat imádkozott életében, a mai válaszos zsoltár egy versét. Ezzel szeretném még egyszer megismételni a Katolikus Napok nagy témáját, és Mária által mindannyiotok szívére kötni:

„Remélj az Úrban, légy erős! Bátorságod legyen szilárd, és remélj az Úrban!“ (27. zs.) Amen.

56