Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Gilbert Cesbron tanúságtétele

Sántán-bátorság... Mert abból fakad, hogy folyton önmagamat figyelem; hogy egyszerre becsukódom és megkettőzöm magamat. ,En .. én... én ...' — Még ezek a jegyzetek is ezt bizonyítják. — Egyedül úgy kerülhetem el, hogy ne gondoljak magamra, ha másokra gondolok — íme az evidencia.“ (248)

„Először gondolok azokra, akik ebben a pillanatban ugyanolyan betegséget kaptak, mint én. Nem rákot, hanem az .enyémet“. Névtelen társulat, a csendesek klubja, mondhatnám, amelynek tagjai találkoznak talán, anélkül, hogy egymást ismernék. Valami gyengédséggel gondolok rájuk...“ (249)

„Tudtam már, hogy a nagybetegek másik planétán laknak, mint az egészségesek vagy az alkalmi betegek. Van tehát egy harmadik.“ (253)

„E megpróbáltatás és Krisztus szenvedése között a közös pont nem a fizikai szenvedés, hanem az, hogy előre tudom. - Ne csaljanak meg a könnyek! csak a többiek számítanak: az ő bajuk és nyugtalan tudatlanságuk. A gyengédségnek ez az összeesküvése, amely időnkint megadja neked az emberi szeretet mértékét és fokát. — Micsoda! egy fél miligramm fehér por el- csitíthatná? megadhatná az egyensúlyt a szorongásnak, várakozásnak, a szét- szaggatottságnak? — milyen megalázás... Elképzelitek Krisztust, aki nyugtat ót szed?“ (256)

„Elfogadni, hogy haszontalanná váljak. (Nagyon jól beszéltem erről Berna- dette-el kapcsolatban „II suffit d’aimer“ = Elég szeretni c. könyvemben. Sok minden van, amiről nagyon jól beszéltem; most arról van szó, hogy mindezt megéljem.)“ (259)

„Vérátömlesztés. Ami életerőm ma van és amivel tegnap nem rendelkeztem, azt egy másik viszi végbe bennem, az az ismeretlen, akinek éjszakámban hálálkodom, akiért imádkozom. — .Hogyan, annyira rosszul van? Úgy tűnik, hogy nemrég még jó egészségben láttam ...' — Ezt mondtuk vagy gondoltuk erről és erről a másikról egész élete során; most hasonlókat mondanak rólad. Az ember kilép az ő idejükből, mielőtt kilépne az időből. - Az imádság már csak lélegzés és szívverés ... — Az a benyomásom, hogy már csak mint zavaró, de értékes tárgyként tartanak itt, a részvét tárgyaként, és főleg mint titokzatos tanút. — Vigyázzatok! Isten szavunkon fog bennünket... (Most pedig hallgass el, író!)“ (264)

+

Ezek az idézetek önmagukért beszélnek. Különben is: „egyetlen élőnek sincs joga a halálról beszélni“, még kevésbé van joga az egészségesnek ahhoz, hogy egy haldokló vallomását kommentálja. De annyit megtehetünk valamennyien, hogy a „nagybetegek“ „névtelen társulatáért“ imádkozunk, és imádkozunk mindennap magunkért is Máriához: „Imádkozzál érettem most, ,és halálom óráján!" Erről szól Gilbert Cesbron egyik szép elmélkedése, amelyet még egészségesen írt. íme befejezésül egy részlet belőle:

50