Szolgálat 60. (1983)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Gilbert Cesbron tanúságtétele
gedett meg azzal, hogy írásaival száműzze a szorongást, hanem észrevétlenül igyekezett a gyakorlatba átültetni a Nyolc Boldogságot, amelyekről utolsó életében megjelent könyve szólt (Hűit paroles pour l’Éternité, 1978). Gyermekkorában elkényeztették gazdag szülei, de maga megvetette a pénzt, és jövedelmének egy részét jótékonyságra fordította (regényei után nagy tiszteletdíjakat kapott). A kisemmizettek szolgálatát tartotta élete egyik céljának: rendszeresen bejárt a Salpétriére-i kórházba, hogy elbeszélgessen a gyógyíthatatlan betegekkel — „remény nélkülieknek“ nevezte őket; hasonlóképpen rendszeres látogatója volt a börtönöknek is. A szeretet nem elvont fogalom volt számára. Amikor 1972-ben a Secours Catholique főtitkára lett, Gilbert Ces- bron a Le Monde-nak ezt a nyilatkozatot tette: „Nálunk minden frank szent, ugyanígy minden pillanat. Minden frank, mivel gyakran a szegények megtakarított utolsó garasukat küldik el, hogy enyhítsék a náluk szegényebbek szenvedését. Minden pillanat: mivel minden katasztrófa esetén a segélynyújtás gyorsasága éppoly fontos, mint a segélyre szánt összeg.“ Egészségi okokból hagyta el a Secours Catholique-ot. A betegségben — az egyik legfájdalmasabb rák vitte el — megmutatta, hogy a hivő milyen éleslátással és lelkierővel fogadhatja a véget; hogyan nézhet szembe a halállal az, aki a szenvedő Jézussal együtt viseli el a Getszemáni szorongását. Egész életében naplót írt, és szinte állandóan visszatért jegyzeteiben a halállal kapcsolatos eszmélődés. Halála után megjelent, már említett könyve: „La regarder en face“, amelyet még utolsó napjaiban rendezett sajtó alá, ízelítőt ad ezekből a naplójegyzetekből. De a legmegrendítöbbek az 1978. május 14 utáni feljegyzések, amikor belépett a Getszemáni kertbe. Mielőtt e könyvet ismertetném, amely élete tanúságtétele, még megjegyzem, hogy Cesbron 1939-ben feleségül vette Dominique Talmont, akitől négy gyermeke született. 1979. aug. 12-én halt meg Párizsban 66 éves korában. 2. Szemközt a halállal A most következő idézeteket tehát a La regarder en face = Szembenézni vele c. naplójegyzet-gyűjteményből veszem (R. Laffont, 1982, az oldalszám megjelölésével). 1978 november végén adta át a kéziratot kiadójának ezzel a megjegyzéssel: „A halálról van szó.“ Különböző korszakokból összeválogatott szövegek, ahol a keresztény a halállal kapcsolatos elmélkedéseit vetette papírra. Amit korábban inkább csak „elképzelt“, próbált „elővételezni", az 1978. május 14 után valósággá vált. És így egészen más súlya lett a naplójegyzeteknek ... Szinte minden sorát idézni kellene e csodálatos könyvnek. Hivő és hitetlen egyaránt haszonnal olvassa ezt a megrendítő tanúságtételt, hiszen elég embernek lenni ahhoz, hogy valaki — előbb vagy utóbb — kénytelen legyen szembenézni a halállal. Minden attól függ, hogy milyen jelentést ad a bizonytalanul biztos végnek. Itt Babits Mihály jut eszembe, aki hasonló helyzetben a „Jó 45
