Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Gilbert Cesbron tanúságtétele

halár-ról elmélkedve jegyezte fel: „Mondd meg, mit jelent számodra a halál, és megmondom, ki vagy.“ De lássunk néhány részletet Cesbron feljegyzéseiből.

Könyve bevezetőjét így kezdi: „Igazában egyetlen élőnek sincs joga, hogy a halálról beszéljen. És még kevésbé azoknak, ,akik közelről látták1: mert ezek végül is azt hihetik, hogy a halál hasonlít ahhoz, amit megismertek, de ami egyáltalán nem a halál. Úgy beszélnek róla, mint Chateaubriand George Washingtonról: ezek is ragyogó hazugok. Mert csak a látható oldalát érintették ennek a kapunak; márpedig a halál pontosan a másik oldal, és azt ki látta? ...“ (9) — „A halál szükségszerűen szűz marad valamennyiünk számára. A függöny majd hirtelen felemelkedik, és egyszerre eláll a lélegzetünk, mint néha földi életünkben történt valamely inspirált látványosság előtt. A Szépség és a Halál egymással kapcsolatban van: mindkettő titokzatosan Istenre utal? Igen, a függöny hirtelen szétlibben; és kezünk, mint végig földi életünkön, valami meghitt kezet keres, hogy a csendben kapcsolatot teremtsen, de egyedül vagyunk a teremben.“ (10)

Semmiféle ravaszság vagy tudomány nem ment meg attól, hogy egyszer szembenézzünk a legnagyobb misztériummal, a halállal. „Tudtuk már, hogy senki, az uralkodó vagy a milliomos sem találkozik vele nagyobb biztonsággal, mint mi; de még a tudós zseni vagy az egyetemes filozófus sem közeledik hozzá másképpen. Einstein megtalálta a világ titkát és öt jelben összefoglalta; de a halált ő is alázatosan akkor ismerte meg, amikor átlépett a határon. Ha majd a jövő kutatói már felfedték a Teremtés összes mechanizmusát, megmarad még az utolsó titok: Isten. A nagy zsenik is úgy közelednek a halálhoz, mint a ma született gyermek: teljesen meztelenül.“ (11)

Cesbron eszmélődéseiben gyakran visszatér az a gondolat, hogy tulajdonképpen akkor válunk gyermekből felnőtté, amikor vállaljuk halálunkat. Ugyanakkor — paradox módon — az is igaz, hogy az egyedüli értelmes dolog a halállal való szembenézésben a gyermeki magatartás: „Egy kicsit szemtelenül nézni szembe vele, mint az a gyermek, aki valami szamárságot követett el, és anyja elé áll, aki már ismeri azt. Egy szamárságot? Dehogy! ezer és millió szamárságot követtünk el: ez életünk mérlege. Számtalan gyerekesség, a gőg és az önzés naívságának tömkelegé, amely annyira bosszant másokat! A többiek mintegy tükrök: öntudatlanul is magunkat szemléljük bennük anélkül, hogy tetszelegnénk. Szembe kerülünk a hatalmas fallal, amelyen az Idő amolyan repülőgépként összeroncsolódik; ahol szellemes vagy jól megszervezett létünk egy pillanatra pozdorjává zúzódik (...); hirtelen előttünk áll a kis intrikák, ambíciók, bosszúállások, féltékenységek halmaza; ezt kell mérlegre tennünk, és milyen középszerű, könnyű lesz pozdorjaéletünk! A ,Ha újra kellene kezdenem ...' híres mondás csak üres könnyelműség; hiszen nem foglalkozást, lakhelyet, még- csak nem is feleséget kellett volna cserélni, hanem a szívet, a látásmódot, az igazsághoz való viszonyunkat kellett volna megváltoztatni. A vén Einstein jól tudja ezt, mint én is, ti is valamennyien, amikor ránk veti kóbor kutyatekintetét: .Jobban tettem volna, ha vízvezetékszerelő lettem volna...‘. De e

46