Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Gilbert Cesbron tanúságtétele

bron így válaszolt a domonkos P. Carré körkérdésére: „Ki önnek Jézus Krisztus?“:

„A .fájdalmak embere' vagyok és a részvété; leginkább a harmadik boldogság az enyém: .Boldogok, akik sírnak.' Hogyan fogadjuk el, hogy a szeretet jegyében létrejött teremtés a rosszba, a szenvedésbe, a félelembe, az igazságtalanságba, az erőszakba, a halálba torzul? Valami történt, de micsoda? Azok a magyarázatok, amelyeket erről nyújtanak, nem elégítenek ki engem. De hát az ateista tudósok, megengedik a titkok létezését tudományukban, mi pedig visszautasítanánk őket ezen a területen? .Nekünk ugyanis a misztériumok csak ideiglenesek — mondják. — Egy napon majd tudni fogunk . . .‘ Ezt felelem nekik: Egy napon majd én is tudni fogok.

Szeretet az Isten; és életem lefolyása Jánosnak ebbe a másik szavába illik bele: .Találkoztunk a Szeretettel és hittünk Benne.' Találkozni a Szeretettel, — ez a kegyelem; hinni Benne: ez a hit. Nem békés és bebiztosított. Hasonlók vagyunk az emmauszi úton ballagó tanítványokhoz, bizonytalanok, boldogtalanok. De míg hanyatlóban van a nap, egy harmadik társ csatlakozik hozzánk, és mindent megmagyaráz."

1. Az életpálya

Gilbert Pierre Frangois Cesbron 1913. január 13-án született Párizsban. Apja orvos volt. A Condorcet-líceumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a Politikai Tudományok Iskolájában szerzett jog- és államtudományból felsőbbfokú kiképzést; mindkettőből államvizsgát tett. A világháború alatt összekötő tiszt volt az angol hadseregnél. A háború után, 1945-ben a „Radio Luxembourg“ igazgatója lett; 1972-ig maradt ebben a beosztásában. Ekkor vállalta a Secours Catholique segélyszerv főtitkárságát, de csak két évig végezhette ezt a szolgálatot, mert 1974-ben megtudta, hogy rákja van. Ezután már az Olajfák hegyén szenvedő Jézussal várta a végső órát. Utolsó életszakaszának megrendítő dokumentuma posztumusz műve, amely 1982-ben jelent meg „La regarder en face“ címmel a Laffont kiadónál. Erre később visszatérek.

Cesbron író és költő volt, mellette végezte a rádiós munkát, összesen mintegy félszáz műve jelent meg: 21 regény, 8 elbeszélés- és novella-kötet, 10 esz- szégyűjtemény, 3 dráma és 2 verseskötet, a többi napló és egyéb írás. Nem tartozott a legnevesebb francia írók közé, mondjuk Mauriac, Malraux, Camus soraiba. De Jacques de Bourbon-Busset habozás nélkül Camus-höz hasonlította ezt a katolikus moralistát:

......Ha filozófiai felfogásuk különbözik is, művészetü

k jobban hasonlít egymáshoz, semmint első pillantásra látszik. Mindkettőnél ugyanazt a diszkrét, visszatartott érzékenységet figyelhetjük meg. Mindkettő hasonló fordulatokkal fejezi ki érzelmeit. Mindketten — és ez különbözteti meg őket kortársaiktól — a társadalmi szolidaritás mély érzékével rendelkeznek. ,A Szentek a pokolba mennek' szereplői, miként a ,Pestis‘-éi, nem annyira saját problémáikkal vannak elfoglalva, hanem azzal a szereppel, amelyet a társadalmi csoportban vállaltak. Közösségi szellem hatja át őket.“

Gilbert Cesbron 1934-ben „Torrent“ c. verskötetével tűnt fel az irodalmi világban. 1944-ben jelent meg első regénye, „Les Innocerits de Paris“; ezután

43