Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Gilbert Cesbron tanúságtétele

Talán megmosolyogjuk a harmincas évek népmisszionáriusait és a nagy- közönségnek szánt vallásos folyóiratokat, mert túl élénk színekkel festették le a poklot, az utolsó ítéletet, a világ végét megelőző kataklizmákat. Észre sem vesszük, hogy ma meg mintha elbizonytalanodtunk volna. Legtöbbször a hallgatás leplével borítjuk Krisztus idevágó tanítását.

Modern, örömtől sugárzó énekekkel gyűjtjük oltáraink köré a fiatalságot, ami rendjén is van, mert ezt a melódiát érti meg. De miután egybegyűltek, nem tanítjuk meg nekik Krisztus szenvedésének megváltó értékét, a Jézus-várás felelősségét.

Miért csodálkozunk tehát, ha híveink más közösségek felé fordulnak feleletért, amikor az ítélet és a világ végének kérdése merül föl? Ha fiataljaink az első lelkesedés eloszlása után nem képesek megbirkózni a mindennapi élettel, és a nehézségek óráiban mintegy teljesen elfelejtik a közösen töltött imaórát? — A kinyilatkoztatás teljességéhez való komoly közeledés megkívánja, hogy rendszeresen forgassuk a szentírást. A biblia elmélyülő és imádságos tanulmányozása nélkül nem igen válhatunk felnőtt kereszténnyé. Mindkettő szerves része a teremtett világ végéről szóló tanítás, a Jézussal való találkozás. Csak ennek a fényénél lesz valóban keresztény a magatartásunk, életszemléletünk és szeretetgyakorlatunk.

Irodalom: J. Butterworth: Das Buch der Sekten und Kulte. Brockhaus Vlg. 1981. — F. Haack: Jugendreligionen. Claudius Vlg. München 1979. — G. Pappe: Ich war Zeuge Jehovas. Winfried-Werk, Augsburg 1963. — Fr. Valentin: Umwege zum Heil. Kath. Ausgabe v. H.—D. Reimer/O. Eggenberger: „ . . . neben den Kirchen“. Herold, Wien 1980.

Szabó Ferenc

GILBERT CESBRON TANÚSÁGTÉTELE

(1913-1979)

Gilbert Cesbron francia író mindenekelőtt tanú volt, hangsúlyozta megemlékezésében a Le Monde (1979. aug. 14) cikkírója, Bertrand Poirot-Delpech, két nappal azután, hogy az ismert regényíró párizsi lakásán elhunyt. „Mindenekelőtt a hit tanúja hallgatott el. Utána nem igen látunk mást, mint Julien Greent: nem csupán, hogy hívőnek vallja magát — ezt több író megteszi —, hanem hogy olyan teljesen egyesítse a vallást a művészettel, mint Cesbron, Péguy, Berna- nos és Mauriac hagyományát követve. Sok ezer lapja közül nem volt egyetlen mondata sem, ahol a szerző ne fejezte volna ki katolikus elkötelezettségét.“ Regényein, esszéin kívül Cesbron 1970-ben kifejezetten is elmondta, mit hisz, a Grasset kiadó által közzétett „Ce que je crois“ sorozatban, ahol neves írók és gondolkodók vallottak hitükről. Ugyanabban az évben, 1970-ben, Ces42