Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Jézus-várásom

Szent Ágoston írja az „Isten országáénak végszavában:

„Ott nyugalmat lelünk és látjuk az Istent: látjuk és szeretjük, szeretjük és dicsérjük.

Ez lesz a vég, amelynek vége nincs.“

Az igazság keresésére, a jóság megízlelésére, a szépség igézetére, a szeretet mámorára teremtett ember csak a végtelen Igazság, Jóság, Szépség és Szeretet tengerében éri el teljességét. Ez lesz az a nagy hajnal, amelyet nem követ este, az a nagy tavasz, amelyet nem követ ősz és tél, az a nagy találkozás, amelyet nem szakít meg elválás, az a nagy élet, amely túl van már a halálon. Az ilyen beteljesedést „reménykedve váró“ ember lesz képes magáévá tenni Szent Pál szavát: „Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban“ (1Tesz 6,16-18).

A Jézus-várásból fakadó élet

Várni, de nem ölbe tett kézzel várni! Jól mondja a II. Vatikáni Zsinat: „Űj földre való várakozásunknak nem szabad csökkentenie, hanem ellenkezőleg növelnie kell buzgóságunkat, amellyel e föld kiművelésére törekszünk. Hiszen e földön növekszik az emberiség új családja, amelyben az eljövendő világ vonásai már némiképpen kirajzolódnak... Ugyanis miután az Úr (Krisztus) Lelkének erejével és az ö parancsa szerint a földön gyarapítottuk az emberek méltóságát, testvéri közösségét és szabadságát, újra meg fogjuk lelni természetünknek és munkálkodásunknak ezeket a gyümölcseit, minden szennytől megtisztított, ragyogó és átváltoztatott formában, amikor Krisztus átadja Atyjának örök és egyetemes országát, az igazság és élet, a szabadság és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országát“ (GS 39).

A mi utunk Jézus útja. Ezen az úton jön ö hozzánk, és megyünk mi őfelé. Jézus útja a szeretet, megbocsátás, béke és jóság útja. A hozzánk jövő Jézus tesz képessé arra, hogy ezt az utat járjuk. Jézus ugyanis nemcsak a világ végén jön el újra, hogy mindent beteljesítsen. Sokféleképpen jön, sokféleképpen „jelenti magát“ nap mint nap földi életünkben. Jön Jézus az éhező, szomjazó, ruhátlan, szállástalan, beteg, rabságra vetett „legkisebb testvérünk“ személyében. Jön Jézus a szeretetre és megértésre éhező emberek személyében. Jön a Szentírás örökérvényű krisztusi szavainak formájában. Jön a mindennapi szenvedésekben. Jön az Oltáriszentségben. Jönni fog halálunk óráján. Jézusnak ez a sokféle eljövetele nem oltja ki az egyes események, egyes találkozások egyedi, megismételhetetlen, helyettesíthetetlen jellegét. Embertársainkban Jézus jön hozzánk, de ez nem jelenti azt, hogy embertársunk alakja eltűnik, és csak Jézus marad meg. Minden ember az Isten megismételhetetlen, örök életre rendelt teremtménye; minden embert egyedi, megismételhetetlen személyként szeret Jézus; megtestesülése által minden egyes emberrel egyesült (GS 22);

9