Szolgálat 59. (1983)
Halottaink - Ácsbolt János SJ (Confrater)
ÁCSBOLT JÁNOS SJ (1901—1982) A dunántúli Nagykapomakon született, és Lutsaóban, Taiwan szigetén halt meg 1982. nov. 24-én, a kínai misszióban töltött hosszú élet után. Feljegyzéseiben lapozgatunk. „Amikor anyám meghalt, kb. 6 éves voltam. A temetésen egyik fiatalabb nővérem odajött hozzám, megfogta a kezemet, és azt mondta: Ne sírj öcsém, neked van még egy másik anyád is. Én megfordultam, keresve a másik anyámat, gondolva, hogy ott van valahol körülöttem. Nővérem akkor azt mondta: Nem itt van ő, hanem az égben, neve Mária! — Abban a pillanatban tényleg azt gondoltam, hogy nekem Mária az édesanyám. Ezután mindig őhozzá beszéltem úgy, ahogyan anyámhoz szoktam. A Szűzanya egész életemben mellettem is maradt, és mindig teljesítette kéréseimet.“ „Nyolc éves voltam, amikor egyszer apám kiküldött a mezőre: ,Menj ki fiam a krumpliföldre, nézd meg, van-e benne gaz, és ha találsz, szedjél ki annyit belőle, amennyit délig tudsz.1 Mindig szót fogadtam az apámnak. El is mentem, hogy elvégezzem a rám bízott munkát. De alig pár perc múlva egy kis madár, pacsirta, nagyon közel hozzám felugrott a magasba, és nem úgy repült, mint a többi madár, hanem egyenest, függőleges irányban az ég felé tartott. Ezen megint sokáig elgondolkoztam, hogy egy ilyen kis madár hogy tud ilyen céltudatosan az ég felé törekedni. Csak bámultam, bámultam, és amikor már egészen kicsi volt, elkezdett énekelni. Mintha mindig azt mondta volna: .Jézus, Jézus, Jézus ...1 Lefeküdtem a földre, úgy figyeltem a kis madár énekét. Ettől a perctől kezdve vésődött szívembe Jézus neve.“ Kb. tíz éves korában mehetett először áldozni. Hatvan évvel utóbb írja: „Kihullhatna-e az eszemből? Akkor hittem, hogy te jössz, és úgy is volt. Mily szent öröm volt aznap, amikor meghívtál, és én elfogadtam! De 60 év után most nem merném megtenni a te erőd nélkül. Az életben a te kegyelmed hordoz, az a múlhatatlan első kegyelem!" „Én felhasználom az első megismerést, amelyet az Oltáriszentség útján kaptam. Bizony még nem jutottam a betűk végére, jóllehet több mint 50 éve betűzgetem. Ezzel az első szeretettel megyek mindennap fogadni őt." Együttélés a természettel, erős szemlélődő hajlam, Jézus és Mária szeretete — íme a leendő jezsuita testvér alapvonásai. 14 éves korától foglalkozott a szerzetesi hivatás gondolatával, és 21 éves fejjel lépett be a Társaságba. Pedig szülei már élettársat is kiszemeltek a számára. Mikor elindult, csak annyi pénzt vitt az útra, hogy ne tudjon visszajönni. „Vidám természetemmel nehéz volt elképzelni, mi történik majd velem, ha be leszek zárva egy zárdába.“ A próbaidő alatt igen magányosnak is érezte magát és hidegnek a körülvevő légkört. Kísértések, lelki szárazság kínozta. A noviciátusban viszont igen jól megértették egymást újoncmesterével. „Azonban az első években nem tudtam követni azokat, akik igazán bensőséges lelki életet éltek. Nagyon nyugtalan voltam. A kápolnában kezem-lábam mozgott, olyan eleven voltam. Azonban a jó Isten mégis megértett." Kétszer jelentkezett a misszióba, másodszorra megkapta az engedélyt. Pedig otthon is igen megbecsülték a dolgos, buzgó testvért. A budapesti Manréza sokat köszönhetett neki. Szerette a virágokat, de főleg zöldséget termesztett, hogy legyen mindig friss főzelék az asztalra. A maradékot eltette télire. Sok kertészt képzett. Néhány év múlva minden jezsuita házban volt belőlük. Az elöljárók kinevezték a testvérek főnökévé. Okosan vezette őket. Egyik testvér azt mondta, hogy némelyik tanácsa egész életén át segítette, és a vele való együttlét erősödést jelentett a hivatásban. „Az első félévben, amikor Kínában voltam, a jó Isten megjutalmazta iránta való hűségemet, hogy elmentem a misszióba. Az Oltáriszentség olyan erős vonzó hatással volt rám, hogy ha elmentem a kápolna előtt, meg kellett kapaszkodnom, annyira éreztem ezt a vonzást, de munkám nem engedte mindig meg, hogy bemenjek.“ Kína után Taiwanba került. Ezerszámra jöttek a látogatók János testvér remek virágait csodálni. Boldogan írogatja leveleiben: „A szimpla szegfű 30 cm-től 110 cm magasra megnő. Napi 30—70 virágig van rajta. Van hónapos rózsa, amely hetente 40—50 virágot hoz. A hortenziáimon 88 virág volt egy napon, a virágfejek 40—50 cm-esek (10—20 cm a magyar). Rendkívüli ajándék. Én gondozom. Isten adja a többit.“ 87
