Szolgálat 59. (1983)

Halottaink - Dr. Czuczor Ferenc Menyhért OSB (Confrater)

1966-tól a szegény hegyilakóknak sietett segítségére gyümölcsfaültetéssel. Először 30 család kapott 25—25 jófajta gyümölcsfát. Hamarosan többeknek már ezren felüli fája volt. „Régen — írja örömmel a testvér — édes burgonyát ettek a gyermekek, most 10 mázsánként van gyümölcseladás.* Utolsó éveiben még fölment meglátogatni őket. Nagy örömmel és tisztelettel fogadták, és megkínálták a gyümölccsel, amit neki köszönhettek. Nagyon Imádságos volt. Naponta több olvasót végzett el. Azt szokta mondani, hogy a kéznek kérgesnek kell lennie a sok rózsafüzérmondástól. Egyébként azt vallotta, hogy „ritkán esik jól az Imakönyv. De szeretetből mindig van mondanivalóm, hol Má­riának, hol Szentfiának.“ Istennel való bensőséges érintkezésének — ami olykor rend­kívüli kegyelmekkel is járt — áldozatos odaadása adta meg a hitelét. Boldog volt, ha egy-egy lelki könyvben (Prohászkát különösen szerette) megtalálta lelkivilágának kifejezését. „Mily öröm, ha találok szavakat, melyek bennem is alszanak és élnek! Nem tudom kifejezni azt a mélységes tiszteletet, hódolatot és imádást, amelyet Urunk­nak és Istenünknek kellene kapni mindenkitől, csak ezek hiánya miatt fáj a lelkem és szívem. A te lelkedet, a szívedet, akaratodat, szent törvényedet nézem, áhítom, rögzítem, megkívánom, s az életemet adnám oda, hogy teljesítsem azt, éljek Jézusért és minden lelki kívánsággal Jézusban.“ Szépen ünnepelték 50 éves fogadalmát, majd 80. születésnapját. Ez után érezte, hogy már nem fog sokáig élni. Taichungba helyezték, ahol a Társaságnak van egy öreg­otthona. De ott nem érezte jól magát. Lutsaóba vágyódott, ahol akkor még a Szent­család kórház működött, és az ottani kis magyar közösségben töltötte utolsó napjait. „Mily szép a magyarban: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szent Ignác: ,Az ember arra van teremtve, hogy Istent dicsérje.' Vagyis azzá kell lenni, élő dicséretté. Az az igazi ember, aki folyton Istent dicséri! Sok alakuláson, elváltozáson, kísérleten, töré­sen, emelkedésen át. De feléje, beléje, színváltozva jobbról jobbra. Mi lesz majd ott Nála!“ Confrater DR. CZUCZOR FERENC MENYHÉRT OSB (1913—1982) Halálának híre senkit sem lepett meg, mert akik ismerték és szerették, másfél éven át aggodalommal figyelhették szenvedéseit és orvosainak reménytelen küzdel­mét is. Amikor aztán egy-egy orvostanítványának erőteljesebb beavatkozása néhány heti jobbulást idézett elő, a visszaesések csak növelték fájdalmait és mindnyájunk aggodalmait. Csak nagy hite, Istennel való benső kapcsolata és tiszta szíve-lelke vol­tak azok az erők, amelyek arcának mindig oly kedves mosolyát megőrizték. Utolsó plébános! helye a bencés Komáromfüss volt, amelyhez a paphiány miatt még két temp­lomos filiát is csatoltak. Onnan ment 1978-ban nyugalomba szülővárosába, Érsekújvár­ba. Akkor már gyenge fizikuma ellenére itt is kisegített a lelkipásztorkodásban több mint három éven át, mert reá mindig is számítani lehetett ott, ahol a lelkek üdvös­ségéről volt szó. Nívós teológiai műveltségét liturgikus szellemű homílláiban mindenki észrevehette, szívesen is hallgatták. Gyóntatószékét úgy körülvették, hogy nem egy­szer hat óra hosszat is ott ült a fűtetlen fülkében. S amikor már templomba nem me­hetett, betegágyában is fölkeresték hívei lelki ügyeikkel. Életpályája: Érsekújvárott végzett középiskolai tanulmányai után 1932. aug. 6-án a pannonhalmi Szt. Benedek-rendbe lépett. Minthogy a komáromi bencés ház számára vették fel, a noviciátusi év elteltével a prágai cseh egyetem teológiai fakultásán hall­gatott nyolc szemesztert. (A komáromi bencések több növendékével együtt ő is a liturgikus mozgalom élén járó Emmaus-kolostorban lakott.) Az 1937/38. iskolai év­ben, megszakítva tanulmányait, mint a hittudományok baccalaureatusa komáromi gim­náziumunkban a hittant tanította, azonkívül hitszónok volt és a Mária-kongregáció ve­zetője. A következő évben már a győri bencés gimnáziumban várt rá a munka, majd segédlelkész lett Zalaapátiban (akkor bencés apátság) 1939-ben, és plébános a ba- konybéli apátságban 1941. aug. 1-ig. A szorgalmas és nehéz munkát végző nép lelki- pásztoraként nem egyszer szállt szembe hívei érdekében a feudális rendszer képvise­88

Next

/
Thumbnails
Contents