Szolgálat 59. (1983)
Könyvszemle - Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története (Molnár N.)
Tőle következik a Szent életrajza: „Isten szegénye* (11—92), az alábbi fejezetekkel: Bevezető, Az ember, A döntés, Háború, Értetlenség, Niepokalanow, Mugenzai no seibo no kishi, Újra Lengyelországban, Megszállás, Az áldozat, A szent. Assisi Szent Ferenc buzdítása fiaihoz, Balássy László muzsikáló fordításában, egyik gyöngyszeme az új Kolbe-kötetnek (93). — VI. Pál pápa imája következik, amelyet Kolbe atya boldoggá avatási miséjén mondott 1971. okt. 17-én. A „Szemelvények Szent Maximilián Kolbe írásaiból* (95—175) c. részben lelkigyakorlatos feljegyzések, levelek, naplójegyzetek találhatók 1918-tól. Egy—két mondat ízelítőnek: „Szeretnék mind többet dolgozni azért a lélekért, aki ennyire megbántotta a Szeplőtelent. — Erkölcsi erényeiddel, s ne fizikai erőddel akarj kitűnni. — A béke útján legjobb vezérlőnk az engedelmesség. — Szüntelenül bízzál a szeretetben és a békében. — Ne szennyezd be magadban az Isten képét. — Isten megismerésében hinnünk kell. — Hagyjuk magunkat a Szeplőtelentől vezetni.“ Az utolsó 1941. jún. 15-én írt auschwitzi lapja: „Drága Anyám, ne aggódjék értem és egészségemért, hiszen a Jó Isten mindenütt jelen van, és mindnyájunkat végtelenül szeret.“ Fültanúk feljegyzéséből veszem ezt a kijelentést: „Egy szent legyen bátor és gyors, telve kezdeményező erővel* (180). — Balássy László himnuszából az utolsó versszakot: „Máriának szent lovagja, földi termés égi fán, tisztaság s vér koronája tündököl a homlokán. Oltárodnál esdve kérünk: könyörögj a mennyben értünk, Kolbe Maximilián“ (182). „Emlékezések* hosszú sora (183—218) gazdagítja ismereteinket a szent életéről volt auschwitzi fogolytársainak és kortársainak írásaiból, kiegészülve Balássy László és a nemrég elhunyt Hajdók János költői hódolatával. Az évszámok szerinti áttekintés (221—231) részletesen tájékoztat a minorita ferenc- rend új szentjének életéről, születésétől egészen szentté avatásának elhatározásáig 1982. febr. 19-én. Tiszteletét bizonyítják a nevére épült templomok és kápolnák (232— 234) Lengyelországban, hazánkban és sok más országban. A könyvet Balássy Péter Utószavát követően 56 egész oldalas fénykép vagy rajz zárja (241—296), szemléltetve Kolbe életét, „tanúságul és tanulságul minden időknek és minden nemzedéknek.“ Rákos Raymund OFMConv. Dr. Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története. Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1982. 194 o. E főiskolai tankönyv megírása feltétlenül nyereséget jelent a keleti keresztény (magyar és egyetemes) egyháztörténet számára, hiszen dr. Timkó Imre görögkatolikus püspök több mint egy évtizede megjelent műve („Keleti kereszténység, keleti egyházak“, Szent István Társulat, Bp. 1971, 544 o.), általános egyháztörténeti jellegénél fogva, csak kevésbé részletesen foglalkozhatott a magyar görögkatolicizmussal. Pirigyi professzor e könyvében — sokéves főiskolai előadásai nyomán —, gazdag levéltári anyagra is támaszkodva, négy főrészben adja elő tárgyát, illetve a magyarság és keleti kereszténység másfélezeréves kapcsolatának történetét: 1) A magyarság és kereszténység kapcsolatainak kezdetétől az Árpád-kori bizánci szertartásé kolostori közösségek megszűnéséig: 2) A keleti szertartásé néptömegek bevándorlásának megindulásától a munkácsi egyházmegye felállításáig: 3) A bizánci szertartásé püspökök bécsi értekezletétől a hajdúdorogi egyházmegye felállításáig: 4) A hajdúdorogi egyházmegye és a miskolci apostoli kormányzóság története (1980-ig). A könyv nagy értéke a gazdag bibliográfia és a jelentékeny mennyiségű, sokéves levéltári kutatás, illetve hivatkozás. (Teljességre ezen a téren sem törekedhetett, már csak az anyag gazdagságánál fogva sem, de azért itt-ott szembetűnik, hogy némelyik, 6 81
