Szolgálat 59. (1983)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

+ Kis gyerek voltam, mikor kikerültem Belgiumba, 6 éves. A háború előtt ötször mentem és jöttem, hol otthon, hol kint jártam iskolába. Aztán édesanyám meghalt, később édesapám is (akit sohasem ismertem). Magyarországra már nem mentem vissza. Beléptem Páli Szent Vince kongregációjába. 1948-ban kimentem a misszióba. Először Zaireban dolgoztam mint ápolónő és rendelői asszisztens. 1951-ben tífusszal visszajöttem Belgiumba. 1952-ben megint elkezdtem a tanulást, hogy a bábáskodást is kitanuljam. 1954-ben kimentem Katendébe. Azóta ott vagyok. Missziónk az őserdő közepén van. Igen kiterjedt: É—D irányban 165 km. K—Ny irányban 205 km. Két belga atya, egy egyházmegyés pap és 3 európai nővér dolgozik ott: két belga és én, továbbá rendünkből két bennszülött zaire-i nővér és 3 világi önkéntes, egyik orvos. A 46 000 főnyi lakosság igen elszórtan él, 10—30 km távolságra vannak a kis „tanyacsoportok“. Plébániánkon van egy 800 személyes nagy templom, — helyesebben volt, mert 1981 decemberében villám csapott bele. Nagy fáradtsággal sikerült kijavítani a károkat, de 3 hónap múlva egy viharban egy része ismét összedőlt. Csak ekkor derült ki, hogy a termeszek 2 m-es lyukat vájtak alája! Le kellett bontani a templomot. Az újnak a terve ott van a püspök úrnál, de idáig nem tudtunk hozzákezdeni pénz hiányában. A vasár­napi istentiszteleteket szabad ég alatt tartjuk. Hét közben elég a központi épület. Az atyák motorbiciklin vagy terepjárón járják a falukat 8—10 napos turnusokban. Segít­ségükre vannak a katekisták, ki-ki a saját falujában, összesen 72. Minden központban van egy agronómus is. 1975 óta próbálkoznak marhatartással, de mivel a lakosságnak sohasem voltak ilyen nagy állatai, nem tudnak kellően gondoskodni róluk. A baromfi- tenyésztés jobban megy. A földeket szépen megművelik. Terjed a szójabab. Az atyák tervet dolgoztak ki arra is, hogy minden falunak legyen ivóvize. A legnagyobb köz­pontokban templomok is épülnek. Húsz év alatt már 9 készült el. A nővérek munkájáról majd legközelebb. Ez egy kis általános tájékoztatás volt. Most voltam szabadságon Belgiumban. Amikor visszaérkeztem a plébániánkra, mindenki kijött, fiatal és öreg, kicsik és nagyok. Körültáncolták az autónkat. Majdnem megettek. De milyen öröm! Köszönöm a jó Istennek. Nem nehéz dolgozni ezekért az emberekért a tudattal, hogy így szeretnek. A ház előtt meg a kis árva gyerekek tán­coltak. 175 árvánk van. Jöttek, akik ki tudtak jönni a kórházból és az anyaházból. Jöttek a kis öregek az otthonukból. Végre a házba értem, ott a nővéreink meg a páter már vártak. Mindenki nagyon-nagyon örült és én is. Eddig én a szülőotthonban is voltam, de most van ott egy zaire-i nővér. Most csak a kórházban és a rendelőben maradok. Én vagyok ott a felelős. A kis árváknál pedig 1 napostól öt évesig vagyok felelős. A kórházban 210 ágy van, az öregotthonban 80. Sok a dolog, sok a felelősség, de a jó Isten segít. És a jó emberek is! Soeur Michel (Mihályffy Aranka) Mission Katende, B. P. 70 Kananga, Zaire + Hála Isten még a monszun előtt befejeztük az öt híd építését és az új, 6 m széles kutunkat is. Most nem lesz vízhiány. Jún. 16-án (1982) ünnepeltük megáldásukat. Na­gyon szép napunk volt. Szentmisével kezdtük, amin jelen volt mind az 52 munkásunk, még a nemkeresztények is. Feldíszített traktorunkon (pótkocsival) vittük munkásain­kat a hidakhoz. Imádkoztunk mindazokért, akik majd a hidakon átmennek. Papunk hang­súlyozta a hidak értékét és célját. Lelki világunkban is hogyan kell nekünk keresz­tényeknek olyan „hidaknak" lenni, amelyek segítik embertársainkat az üdvösségre ... Diákjaink énekeltek a munkásoknak, virágfüzért tettek a nyakukra. Itthon pedig elké­szült az ünnepélyes ebéd, mert levágtunk egy szép jószágot. Mi* rendtársainkkal szol­gáltuk ki munkásainkat. Ez is megtiszteltetés volt számukra, és láttam, hogy nagyon meg voltak elégedve. Most, hogy ez a két nagy munka befejeződött, én is nagyon megkönnyebbültem. Nehéz volt a távoli úton a forróságban irányítani a munkát. Az 72

Next

/
Thumbnails
Contents