Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Lukács László: Az ünnep szerepe életünkben
„Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... hogy tűrjem tovább ünnepeiteket? Újholdjaitokat, zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér“ (Iz 1,13-15). A próféta kritikája egyértelmű: hamis az ünnep, amelyik elvonatkozik a hétköznapok valóságától: amelyik akár a mámorba feledkezik, akár szenteskedve anélkül próbál kapcsolatot keresni Istennel, hogy ennek következményeit a mindennapi élet valóságában érvényesítené. A próféták az Úr nevében haragos ítéletet mondanak mindazok fölött, akik az ünnep külsőségeit megtartják ugyan, de a lényegét nem fogadják be a szívükbe. De nemcsak az ünnep mehet a munka, az élet rovására, hanem a munka is eluralkodhat az ünnepen. Korunkat elsősorban ez a károsodás érte. Teljesítmény- és birtokláscentrikus századunkban szerte a világon jellemző kórtünet az, hogy a ma embere túlhajszolja az életét. A közelmúlt években Európa-szerte általánossá lett a szabad szombat bevezetése — de az emberek egyáltalán nem lettek tőle pihentebbek, kisimultab- bak, derűsebbek, a családok élete sem vált ezáltal harmonikusabbá. A legtöbben így is végigdolgozzák a szombatjukat-vasárnapjukat. Megnövekedett ugyan a szabadidő a modern ember életeben, de ezek a szabadidők csupán heti pihenőnapok vagy munkaszüneti napok lettek. A jóléti társadalom igényli tagjaitól a kemény munkát, a hasznos termelést. Ennek fejében jól is tartja dolgozóit, gondoskodik az állampolgárok jólétéről, pihenéséről és szórakozásáról, hogy annál többet termelhessenek számára. Rafinált, hatalmas iparággá nőtt a szórakoztatóipar, a világdivattá lett turizmust kiszolgáló idegenforgalommal együtt: gondoskodnak a szabadidő kellemes eltöltéséről - s mellesleg a hétköznap megkeresett jövedelem elköltéséről. Mindennek ellenére az ünnep elveszítette jelentőségét az életünkben — korunk embere elfelejtett ünnepelni. „A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.“ Ezt a mondatot Nietzsche írta le a múlt században. Úgy látszik, már akkor is gond volt, vajon az ember képes-e örülni az ünnepeinek. Mert szükségünk van ugyan a testi-lelki pihenésre, felfrissülésre, de az önmagában nem több, mint ha egy autót feltöltenek üzemanyaggal. Az ember jogosan igényli a szórakozást, de ha ezzel csak az „időt múlatja“ — ahogyan régi magyar jelentésében használták a szót —, akkor nagyon könnyen ember-alattivá válhat. Akinek egyetlen „kikapcsolódása“ a diszkó, a hobbikért, a — bármilyen szép címszó alatt folyó — fecsegés vagy iszogatás, az sohasem kapcsolódik ki igazán a hétköznapok világából, nem jut le a felszínről az emberiét életadó mélyéig. 3. Az ember és ünnepei • Az ünnep tehát nem pusztán pihenés vagy kikapcsolódás. Jelentősége ennél sokkal több: az ember tartalmas, igazán emberi életének egyik biztosítéka. 6