Szolgálat 59. (1983)

Eszmék és események - A „Nyitott kapu napja" (Fejős Ottó)

Látogatásakor elámult, milyen érdekes egyszer a „kulisszák“ mögé nézni, megismerni egy anyag készítési folyamatát, látni a gépeket, kapcsolótáblákat és vezetékeket. Megfigyelni az eljárást a nyersanyagtól a kész termékig, amit már ismert. Eddig csak annyit tudott róla, hogy felforr a víz, ha meggyújtja alatta a gázt.

Hazafelé menet egy templom előtt ment el, s eszébe ötlött, milyen kár, hogy az Isten nem tart ilyen „nyitott kapu napját“ a mennyben. Benézhetne a jó Istenhez, s esetleg lenézhetne a földre is, érdekelné, amit látna. Egy-két titkot kifürkészni sem lenne kutya, fűzte tovább gondolatait. Ebben a templomban, — emlékezett nem túl gyakori miselátogatásainak egyikére — sokat beszél a pap, de keveset értek belőle. Múltkor is mondott valamit két szolgáról, akiknek ura elengedte tartozásukat, aztán összevesztek, s börtönbe kerültek, meg mit tudom én, mi is történt tovább. „Én nem tartok szolgát, nem is veszekszem, tehát ez rám nem vonatkozik“ — vonta le magával teljesen elégedetten a következtetést. Kár, hogy az asszony sokat veszekszik — szőtte a fonalat —, de hát nem ülhetek ott mint egy sült kappan, ha rázendít, - veregette saját vállát, mert furcsa módon eltűnt az elégedettsége, ha ezekre a jelenetekre gondolt.

Otthon elmesélte élményeit és azt is, mit gondolt a templom láttán. Az asz- szony megjegyzésére, hogyan lehet ilyen sületlenséget kitalálni, irdatlan veszekedés támadt. Estéjük elromlott, és szó nélkül mentek aludni.

Jánosfai János arra ébredt, hogy ismét a templom felé jár. Egy hirdetőtáblán az áilt: Isten a mai napon „Nyitott kapu napját“ tart azok számára, akik belépve a templomba fel akarnak menni Hozzá, és szét akarnak nézni a mennyben. Rajta János, biztatta magát hirtelen örömmel, erre vágytál tegnap! örömének nagyobb része káröröm volt, amely különösen büszkére dagasztotta mellét, amikor így jöttek gondolatai: ha ezt az asszonynak elmondom, nagyot fog nézni! Mert nem sületlenség ez kérem, ha még az Isten is jónak tartja! S előre örült kis bosszúállásának a tegnapi veszekedésért meg a lealázásért, hogy az ő gondolatát sületlenség számba vegye akárki! Hiába, Jánosunk nem ment a szomszédba egy kis bosszúállásért. Nem is tudott erről senki, s ő sem kötötte senkinek az orrára.

Megérkezve kétfelé lehetett tartani. Az egyik út a jó Istenhez vezetett közvetlenül. A másikon le lehetett nézni a földre, s megmagyarázhatatlan módon mindenki ide tódult, rövid gondolkodás után. Hát egyedül mit keresek az Istennél, majd megyek a többiekkel, döntötte el az irányt. Hirtelen kerekedett szorongó érzésének adott kifejezést, amikor hozzátette: ha a többiek késnek, túl sokat találhat velem foglalkozni az Úr, ami esetleg kényelmetlenné válhat. Hajtotta a kíváncsiság is, szeretett volna bizonyos személyekről bizonyos dolgokat megtudni. Nem is ébredt rá, hogy eredetileg a jó Istenhez indult, és a mennyország berendezéseit akarta a helyszínen tanulmányozni.

Egy főangyal nagyítót nyújtott feléje, és így szólt: ezen keresztül láthatod a földet, az embereket, a házakat. — Először lakóhelyemet akarom látni, — mondta, s az angyal segített beállítani az üveget. A mennyben azonban a föld forgása miatt az látható, ami hat órával előbb történt a földön, és megpillan63