Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Lukács László: Az ünnep szerepe életünkben

TANULMÁNYOK

Lukács László

AZ ÜNNEP SZEREPE ÉLETÜNKBEN

I. Az emberi ünnep

1. Az ünnep az időszámításban

A latin fest a (tsz.) szót az európai nyelvek többsége átveszi: festa az olaszban, fiesta a spanyolban, féte a franciában, Festtag a németben, feast az angolban. A festus szóból ered tehát: „szilárd“ nap. A régi kultúrák emberei a hónapok és az évek körforgásában olyan szilárd napokat kerestek, amelyekhez hozzáigazíthatták a maguk időszámítását, s ennek megfelelően rendezhették be életüket is. Az ünnepnapok a legkülönbözőbb pontokhoz igazodtak: a csillagok járásához, a napfordulóhoz vagy a hold változásaihoz, a tavasz vagy a nyár kezdetéhez, az aratáshoz vagy egy-egy közösség életének egyéb, rendszeresen ismétlődő eseményéhez. így alakultak ki minden népnek a maga visz- szatérő ünnepei, „pirosbetűs napjai“, amelyek rendet és ritmust adtak az életüknek, tagolták a kalendáriumot.

Az ünnep azonban messze több, mint ilyen rendező naptári eiv. Az egyik közkeletű meghatározás szerint a munka teszi az embert emberré. Méltán hozzátehetjük: az embert az ünnep teszi emberré. Az az igazi ember, aki ünnepelni is tud. Csak az nem válik rabszolgájává a munkának, az nem idegenül el önmagától és a világtól, akinek ünnepei vannak. Az ünnep jelentősége mesz- sze túlmutat a hétköznapokon, magán az emberen is, hiszen az ember lényegét nem érthetjük meg csupán egyedül az emberből.

2. Munka és ünnep

Munkának és ünnepnek megfelelő arányban kell állnia egymással. Időbeli elosztásában éppenúgy, mint belső tartalmában az egyensúly elbillenhet az ünnep irányában, de a munka irányában is.

Az ünnep irányában: a középkor vége tájt az év jelentős része ünnep volt, annyira, hogy ez már „a termelés rovására ment“. Aztán, hogy a munka folyamatosságát biztosítani lehessen, az egyház csökkenteni kezdte az ünnepek számát. A keleti kultúrákban a tétlen szemlélődés került túlsúlyba évezredeken keresztül, s ennek hatását ma is érezhetjük.

De más módon is hamissá válhat az ünnep. Az ószövetségben a próféták újra meg újra kemény kritikával fordulnak az ünnepeket, meghamisítók ellen. Izajás próféta ilyen szavakkal ostorozza a csak külsőséges, álszent ünneplést:

5