Szolgálat 59. (1983)
Az egyház szava - A pápa homíliája a czestochowai jubileumi ünnepségek zárómiséjén
Kánéban tette. Meghívtuk, hogy a lengyel föld fiai és leányai a világ Megváltója üdvözítő hatalmának sugárkörébe jussanak. A galileai Kánéban Mária azt mondja a menyegzői lakoma felszolgálóinak: „Tegyétek meg, amit mond“ (5. v.), vagyis tegyetek meg mindent, amit csak mond. 1382-től fogva Mária itt van e föld fiai és leányai, egész nemzedékei előtt, és ugyanezeket a szavakat ismétli. Ilyenformán Jasna Gora az evangeli- zálás sajátos helyévé válik. A Jóhír szava itt kivételes kifejező erőre tesz szert, ugyanakkor pedig az Édesanya mintegy közvetítőjévé lesz. Jasna Gora vitte bele hazánk egyháztörténetébe és egész lengyel kereszténységünkbe azokat az anyai vonásokat, amelyeknek eredete a kánai eseményre nyúlik vissza. 4. „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.“ És mit mond nekünk Krisztus? Nem azt mindenekelőtt, amit a mai második olvasmányban, Szent Pál galata levelének oly tömör szövegében találunk? „Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiú- ságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is" (Gál 4,4-7). Ezt mondja nekünk Krisztus, nemzedékről nemzedékre. Mondja mindazzal, amit tesz és amit tanít. Mondja mindenekelőtt azzal, aki. Isten Fia ő — és azért jön el, hogy a gyermekké fogadással ajándékozzon meg. A Szentlélek erejéből kapjuk meg Isten gyermekeinek méltóságát, és e Lélek erejében mondjuk Istennek: „Atyánk!“ Mint Isten gyermekei nem lehetünk rabszolgák. Istenfiú- ságunk a szabadság örökségét hordja magában. Krisztus, aki anyjával együtt jelen van egy lengyel Kánában, nemzedékről nemzedékre elénk tárja a szabadság nagy ügyét. A szabadságot Isten adja az embernek, méltósága mértékeként. De ugyanakkor feladatként is: „A szabadság nem könnyebbség, hanem a nagyság fáradsága“ (L. Staff: íme a te éneked). Az ember ugyanis jól vagy rosszul használhatja a szabadságot. Építhet vagy rombolhat vele. Jasna Gora evangelizációjában benne rejlik az Isten gyermekei örökségére való meghívás. Meghívás arra, hogy éljük a szabadságot. Hogy jól használjuk fel. Hogy építsünk és ne romboljunk. Ennek a Jasna Góra-i evangéliumi üzenetnek — hogy Isten gyermekeihez méltó szabadságban éljünk — hosszú, hat évszázados története van. Mária a galileai Kánában együtt működik Fiával. Hány zarándok vonult át Jasna Gora szentélyén hat századon át? Hányán tértek meg itt, szabadságuk rossz használatáról a jóra térve? Hányán szerezték vissza a fogadott istengyermekség igazi méltóságát? Mi mindent beszélhetne erről a Jasna Góra-i kép kápolnája? Mi mindent mondhatnának az egész bazilika gyóntatószékei? Mit mondhatna a keresztút a fal mentén? A lelkek történetének roppant fejezete! Ez talán Jasna Gora 600. évfordulójának legalapvetőbb dimenziója. Megmaradt és fennmarad továbbra is e föld fiaiban és leányaiban, amikor Isten elküldi szívükbe Fiának Lelkét, úgyhogy teljes belső igazsággal kiálthatják: „Abba, Édesapa!“ 4 49
