Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Ruzsik Vilmos: Marillac Szent Lujza és az irgalmas nővérek

Beauvais-ban búcsúzáskor óriási tömeg örömrivalgás között kíséri kocsiját. Egy kislány a kocsikerekek alá kerül. Csaknem gyász lett a nagy örömből. Lujza égre emeli kezét, és nagy kiáltással folyamodik Istenhez. A gyermeket teljes épségben emelik ki a kocsi alól. Vince úr időnként egybegyűjti leányait. Elmélkedés, olvasmányok, napirend szerinti élet, előkészület a jó életgyónásra és egyáltalán egész életünknek örök célunk, az Isten felé való irányítása voltak azok a visszatérő gyakorlatok, amik­kel művelte, előkészítette a talajt - maga sem tudta, hogy mire: amit éppen az isteni gondviselés akar... Lujza anya, amint így együtt látta Vince úr előtt ezeket a minden áldozatra kész jólelkű falusi leányokat, úgy érezte lelkében, ezek azok, akiket Isten Lelke ígért neki még 1623 pünkösdjén. Ekkor azonban még egyikük sem mert gondolni alapításra. 1633 májusában azt írja Vince úr, hogy „szíve még nincs eléggé megvilágosítva“, mitévő legyen. Egy legyőz- hetetlennek látszó akadály áll előtte. Ezért Lujza anyát is csak türelemre, imád­ságra és a gondviselő Istenre való hagyatkozásra inti. Minden kísértéssel szemben, ami lelkében támadt és elhamarkodott cselek­vésre készteti, újítsa fel inkább visszavonhatatlan elhatározását, hogy életét a szegények szolgálatára szenteli Isten szeretetéből . .. Kövesse egyelőre azt, amire Isten meghívta: vagyis a mi Urunk rejtett életének utánzását! Távol a test és vér, az emberi okosság és akarat sugallatainak követésétől, hagyja cselekedni az Istent. Csak Benne legyen bizalma, és meg fogja látni az Ö ter­veinek megvalósulását. . . Mivel néha úgy látszik, hogy a jó, aminek elérésén fáradozunk, az Isten ügye; aztán rájövünk, hogy nem mindig az . . . Isten or­szága béke a Szentlélekben! Ő lesz az Gr, ha szívében béke lesz. Ezzel tiszteli legjobban a béke és a szeretet Istenét, ha teljesen Őreá hagyja magát. Mi volt ez a legyőzhetetlennek látszó akadály? Női szerzetesrend és ugyan­akkor az utcákon és magánházakban való jövés-menés szabadsága akkor tel­jesen összeegyeztethetetlen fogalmak voltak. Nem is lehetett elképzelni, hogyan törhető meg ez a begyökerezett hagyományos felfogás. Szerzetesnő és a klau- zúrában élő elzártság ugyanazt jelentette. Minden más elképzelés tehát meg­valósíthatatlan! Nemcsak a felelős egyházi vezetők felháborodott tiltakozásá­tól, de maguknak a hívőknek megbotránkozásától is egyaránt lehetett tartani. Bérulle bíborosnak, Vince lelkivezetőjének viselkedése volt a legcsattanósabb bizonyíték. De Paul Vince mégis egy csapásra összetörte a megszokott formákat. Le­ányai nem lesznek szerzetesnők. Nem lesz cellájuk, sem fátyoluk, sem védő­rácsuk. Lakóhelyük nem kolostor lesz, hanem egyszerű ház. Főnöknőjük neve szolgálónővér lesz, a nővérek pedig „a szeretet leányai.“ Tudniok kell, hogy nem szerzetesnők, mivel ez nem egyeztethető össze feladataikkal. íme a születő intézmény klasszikus jellemzése Szt. Vince ajkáról: „Kolos­toruk a betegek hajléka lesz, lakásuk a szolgálónővér háza vagy egy bérelt szoba. Kápolnájuk a plébániatemplom, folyosójuk a város utcái. Klauzúrájuk a szent engedelmesség, amelynek értelmében csak oda mennek, ahová a sze­45

Next

/
Thumbnails
Contents