Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Teleki Béla: A vasárnap megszentelésének öröme

igeliturgiában is. — Az idén újabb kérdőívet osztottam ki, Kanadában. Eszerint legfontosabb vasárnapi tevékenységük a „vasárnapi szentmisén való részvétel“ (87 %). A második helyet a baráti összejövetel kapta (53 %). Fontos szerep jut még az olvasásnak (30 %) és a zenének (20 %). A 14 évesekre jellemző a tévénézés, esetenként „éjjel—nappal“.

Vasárnapi örömük forrása, hogy „nincs iskola“ (60 %), pihenhetnek odahaza (47%) és együtt lehetnek barátaikkal (20%). örvendetes tény, hogy „Istennel találkozhatnak“, „együtt lehet a család“, és „többet gondolkodhatnak“ (7 %). Kedves nekik a szentmise, az önmagukkal való törődés, a kimenő és a munkaszünet.

A szentmise jobban megismerteti Istent és fejleszti vallásosságukat (30 %), örömöt ad (20 %), lehetőséget nyújt önmaguk megjavítására (20 %), csöndet és békét biztosít, és belső erővel tölt el (10%). A szentmise „segít a problémák megoldásában“, benne „Jézus jön hozzánk“.

Minden szentmisén részt vesz a kérdezettek 60 %-a, szinte minden vasárnap jár 13%, gyakran 23%. A misén egyformán tetszik nekik a prédikáció és a baráti találkozás (23 %), majd a ministrálás és a jó hangulat papok és hívek között (10%). Kifogásolják viszont az érthetetlen, hosszú prédikációt (30%), a hosszú misét (13 %), a sok állást. Unják a hosszú éneket, az unalmas papot, a térdelést.

Ifjúságunk, mint világszerte, nagy lelkesedéssel vesz részt ifjúsági szentmisén. Százával és ezrével vannak jelen, hisz hozzájuk szabott a zene, édes a fiatalok társasága, megfelelő az ilyen találkozók stílusa. Ilyenkor látszik, hogy fiataljaink az öröm és a remény, a vasárnap emberei. A szentmise különösen hordozza az örömhírt.

3. Vasárnap a felnőttek életében

Nem célunk kimerítő osztályozást adni a keresztényekről. Mégis különbséget kell tennünk a hagyományos jellegű vidéken és az elvárosiasodott környezetben élők között. Az elsők vasárnapjából nem hiányozhatik a szentmise. Együtt a család, a nap egy részét rokonok és barátok látogatásával töltik. Az utóbbiak inkább hétvégén mennek el misére, s vasárnapjukat kirándulás és sport tölti ki. Esetenként kerti munkát végeznek.

A rendszeresen templomba járók egy részét az érett vallásosság vezeti. Mások kötelességtudásból, ismét mások csak szokásból szentelik meg a vasárnapot. Mindezeknek a szentmise örömöt, nyugalmat ad, és színezi életüket. A munkaszünet pihenteti testüket és lelkűket.

A felnőtt keresztények jelentékeny része hiányosan ünnepli a vasárnapot. El-elmarad a szentmise, s közbe-közbe dolgoznak is. Egyesek egészen jó- szándékúak, de kénytelenek hiányosan ünnepelni: a betegápolás vagy valami elkerülhetetlen munka zökkenti ki őket a vasárnap ritmusából. Sokkal többen vannak azok, akik fogyatékos vallási tudatból járnak így el. Mondhatnánk: hitük megrekedt, vagy már a közömbösség szakadékénak szélén állnak.

35