Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A keresztény vasárnap

misén. Jó lenne közösen előkészíteni a misekönyv és az énekeskönyv segítségével. Megelőzhetné pl. egy szentírási megbeszélés az evangéliumról vagy az olvasmányról, és követhetné a prédikáció megtárgyalása. Nem arról van szó, hogy vitatkozzunk róla. Hiszen nem vitaindítónak hangzik el, hanem hogy Isten igéjének kifejtésében meghalljuk a benne rejlő felhívást. Tökéletlen prédikációból is eljuthat hozzánk egy szó, ami gondolkodásra késztet, és vallási beszélgetésre indít. De az istentisztelet legjobb előkészítője és utólagos hatása a család közös imája. Ez képessé tesz a közös templomi imádkozásra, másrészt pedig segít a személyes imában. A liturgiában való tevékeny részvétel legfontosabb formája az, hogy imáit belülről aktívan együttéljük. Ezért mindig újból azon kellene fáradoznunk, hogy ebben kölcsönösen segítsük egymást: a szülők a gyermekeket, de a gyermekek is a szülőket; az idősebbek a fiatalokat, a fiatalok az időseket. Csak ha adunk, akkor kapunk, és az elfogadásben leszünk mindig ajándékozók is. Természetesen a külső részvétel gyakorlati formái is fontosak: a ministráns, a felolvasó, az áldoztató szolgálata, közreműködés gyermek- vagy ifjúsági ill. templomi kórusban és hasonlók. Mindez megtermékenyíti a családot is, új tapasztalatokkal és képességekkel gazdagítja, ezért az egész családnak szorgalmaznia kellene és figyelemmel kísérnie. Kérem tehát a szülőket, buzdítsák gyermekeiket ilyen szolgálatokra, s köszönetét mondok mindazoknak, gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek, akik ilyen szolgálatokat vállalnak az egész közösség érdekében.

Fontos az is, hogy a család betervezze vasárnapjába az istentisztelelet idejét. Valakinek időt szentelni annyit jelent, mint jó lenni hozzá. Ki hogyan gondolkodik és kicsoda, abból látható, mire szakít időt magának. A keresztény vasárnap megtartása annyit jelent, hogy van időnk Isten számára. Azt jelenti, hogy nyilvánosan és személyesen elismerjük őt azáltal, hogy időnk egy részét neki szenteljük. Ezért kellene a vasárnapi kirándulásokat mindig úgy szervezni, hogy a szentmise helyet találjon benne. Ez nem csökkenti az üdülés hatékonyságát, inkább lélekkel járja át. Még valamit szeretnék itt hozzátenni: Amennyire jogos a hét szabadnapjait kihasználni arra, hogy egy kicsit megismerjük Isten szép világát, annyira fontos volna, hogy ne váljunk emiatt otthontalanná az istentiszteleten, hanem találjunk annyi folytonosságot, ami lehetővé teszi a begyökerezést egy istentiszteleti közösségbe. Az ilyen módon épülő belső otthon olyan lelki energiakészletet teremt, amit semmi más nem pótol.

Ha találunk időt Isten számára, találunk egymásnak is. A vasárnapnak a beszélgetés napjának kellene lennie, amikor egymás rendelkezésére állunk, és mindig újból tanuljuk megérteni egymást. A vasárnap azzal, hogy Isten napja, az ember napja is: tehát tág tér nyílnék itt kezdeményezésekre az igazi együttlét érdekében. Közös játék, közös érdeklődési területek ápolása, házi muzsikálás, népi szokások felújítása, vendéglátás és szomszédok találkozása — és még sok mindent felsorolhatnánk. Ha mint keresztények bíráljuk a zsidó szabbattörvény merev előírásait, ahogyan ez az újszövetség szombati vitáiban elénk tárul, azért ne feledjük, hogy a szombat megtartása — a vele járó minden

32