Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - András Imre: Korszerű szabadidő

udvarias vagyok; ismeretséget kötök; kapcsolatba kerülök; beszélgetésben ki­cseréljük élményeinket; elfogadom más szolgálatát stb. A találkozás intenzív formája az, ha érdeklődöm mások iránt. Minden embernek egyéni sorsa van, saját világa. Minden ember titkok hordozója. Kérdezzek, ha találkozni akarok vele. Akarjunk ünnepelni. Az ünnepléshez élet adta alkalom kell és közösség, amely az alkalmat értékeli, megemlékezik róla. Minden ünneplés annak reményét fejezi ki, hogy az élet értékeket hoz létre, tehát minden sebezhetősége ellenére is van értelme. Tegyük, ami valóban boldoggá tesz. A fogyasztói társadalomnak receptjei van­nak a boldogságra. De már a recept is — amely mögött természetesen közvéle­mény áll — kényszer, a legszemélyesebb területen akarja az embert sémába szorítani. A szabadidő lehetővé teszi, hogy időt és bátorságot vegyek magam­nak személyes boldogságom megvalósítására, alkalmat keressek rá akkor is, ha nem a közvélemény kényelmes országútján találok rá. Tágítsuk világunkat. Az irodalom és a művészetek a világ megismerésének új dimenzióit kínálják fel, mert nem a valóságot másolják, hanem annak „égi mását“, vagyis idealizált képét, tipikus vonásait, mélyebb értelmét mutatják be. Az irodalom és művészet szépsége csak úgy tudatosul bennem, ha időt áldozok rá, ha belemerülök sajátos nyelven közvetített üzenetének átvételébe, meg­értésébe. Tanuljunk meg játszani. A modern termelési viszonyok között a munka mester­séges tevékenység. A szigorúan kötelező technológia nincs tekintettel a spon­taneitásra, a szabadság, az önmegvalósulás, az önkibontakoztatás szempont­jaira. A játék az a tevékenység, amiben én lehetek a középpont. A gyermek a játékon keresztül szokik bele a komoly életbe, a játék által térhet vissza a felnőtt is önmagához, hogy emberségében kibontakozzék. Akarjunk találkozni életünk Istenével. A dolgozó ember a Teremtő által létre­hozott világban él és tevékenykedik. A teremtés folytatása az emberi tevékeny­ség igazi kiteljesítése. Ahogy a teremtő Isten a Biblia híradása szerint a hete­dik napon megpihent, úgy tesz valami hasonlót a teremtést munkájával foly­tató ember is. Ezáltal mintegy utánozza a teremtés ritmusát azt folytató, kitel­jesítő, alkotó tevékenységében. A pihenőnap alkalom a Teremtővel való találkozásra. Az ember ilyenkor az anyagi világ képviseletében tartja fenn a kapcsolatot a lét Forrásával. Az Úr napjának megszentelése a harmadik parancs alapján állandó ünnepe annak, hogy az ember a teremtés koronája. A szabadidőben szinte megszűnik a mun­kához kapcsolódó átok: „Arcod verejtékével eszed kenyered.“ Az ember sza­badabban áll Teremtőjével szemben. A Biblia dolgozó és pihenő istenképe 2 17

Next

/
Thumbnails
Contents