Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - András Imre: Korszerű szabadidő
udvarias vagyok; ismeretséget kötök; kapcsolatba kerülök; beszélgetésben kicseréljük élményeinket; elfogadom más szolgálatát stb. A találkozás intenzív formája az, ha érdeklődöm mások iránt. Minden embernek egyéni sorsa van, saját világa. Minden ember titkok hordozója. Kérdezzek, ha találkozni akarok vele. Akarjunk ünnepelni. Az ünnepléshez élet adta alkalom kell és közösség, amely az alkalmat értékeli, megemlékezik róla. Minden ünneplés annak reményét fejezi ki, hogy az élet értékeket hoz létre, tehát minden sebezhetősége ellenére is van értelme. Tegyük, ami valóban boldoggá tesz. A fogyasztói társadalomnak receptjei vannak a boldogságra. De már a recept is — amely mögött természetesen közvélemény áll — kényszer, a legszemélyesebb területen akarja az embert sémába szorítani. A szabadidő lehetővé teszi, hogy időt és bátorságot vegyek magamnak személyes boldogságom megvalósítására, alkalmat keressek rá akkor is, ha nem a közvélemény kényelmes országútján találok rá. Tágítsuk világunkat. Az irodalom és a művészetek a világ megismerésének új dimenzióit kínálják fel, mert nem a valóságot másolják, hanem annak „égi mását“, vagyis idealizált képét, tipikus vonásait, mélyebb értelmét mutatják be. Az irodalom és művészet szépsége csak úgy tudatosul bennem, ha időt áldozok rá, ha belemerülök sajátos nyelven közvetített üzenetének átvételébe, megértésébe. Tanuljunk meg játszani. A modern termelési viszonyok között a munka mesterséges tevékenység. A szigorúan kötelező technológia nincs tekintettel a spontaneitásra, a szabadság, az önmegvalósulás, az önkibontakoztatás szempontjaira. A játék az a tevékenység, amiben én lehetek a középpont. A gyermek a játékon keresztül szokik bele a komoly életbe, a játék által térhet vissza a felnőtt is önmagához, hogy emberségében kibontakozzék. Akarjunk találkozni életünk Istenével. A dolgozó ember a Teremtő által létrehozott világban él és tevékenykedik. A teremtés folytatása az emberi tevékenység igazi kiteljesítése. Ahogy a teremtő Isten a Biblia híradása szerint a hetedik napon megpihent, úgy tesz valami hasonlót a teremtést munkájával folytató ember is. Ezáltal mintegy utánozza a teremtés ritmusát azt folytató, kiteljesítő, alkotó tevékenységében. A pihenőnap alkalom a Teremtővel való találkozásra. Az ember ilyenkor az anyagi világ képviseletében tartja fenn a kapcsolatot a lét Forrásával. Az Úr napjának megszentelése a harmadik parancs alapján állandó ünnepe annak, hogy az ember a teremtés koronája. A szabadidőben szinte megszűnik a munkához kapcsolódó átok: „Arcod verejtékével eszed kenyered.“ Az ember szabadabban áll Teremtőjével szemben. A Biblia dolgozó és pihenő istenképe 2 17
