Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - András Imre: Korszerű szabadidő

ünnepe Istennek a Szentháromság életében, s ha a mi ünnepeink nem ebből az örök ünnepből adnának ízelítőt: szentségi módon jelzik, de egyben meg is jelenítik. A szentmise nem egy szűk órára kapcsol ki a hétköznapból. Ünnepi öröme egyre jobban átjárja életünket. A világ a beteljesülés, Krisztus végső uralma, a szeretet örök öröme felé tart. Az egyház: Isten ünneplő, mégis ván- dorúton járó népe, ezt a végső boldogságot jeleníti meg, s ehhez segíti napról napra közelebb az emberiséget.

Felhasznált irodalom:

B. Casper: Alltagserfahrung und Frömmigkeit, Herder 1980. — M. Eliade: From Primitives to Zen, Collins 1967. — B. Häring: Frei in Christus, Herder 1980. II. Band. — E. Otto—T. Schramm: Fest und Freude, Kohlhammer 1977. — J. Pieper: Leisure the Basis of Culture, London. — Pieper: Zustimmung zur Welt, Kösel 1963. — Liturgie in der Gemeinde, Paderborn 1965.

András Imre

KORSZERŰ SZABADIDŐ:

EMBERIBB EMBERRÉ, KERESZTÉNYIBB KERESZTÉNNYÉ LENNI

A dolgozók részére világszerte törvény biztosítja a pihenéshez való jogot, lehetőségét pedig a szabadidő adja meg. A több szabadidő a pihenésen túl lehetőséget teremt arra is, hogy az egyes ember testi ereje mellett lelki energiáit is megújítsa, helyreállítsa a munka egyoldalú megterhelése után a testi-lelki mivoltának megfelelő harmóniát. De lehetőséget ad arra is, hogy a hivő megtalálja annak módját: hogyan alakítsa ki a modern munkafeltételek között az eredeti bűn óta a munka büntetésével sújtott, de a megváltás által az Isten teremtő munkájának folytatására meghívott ember munkás-öntudatát. Ezeket a „szabadidő-lehetőségeket“ kívánjuk megvilágítani.

A szabadidő konkrét magyar valóságát az 1976/77-es hivatalos társadalomstatisztikai felmérés rajzolja meg. (Időmérleg l-ll. A magyar társadalom életmódja az 1976/77. évi időmérleg felvétele alapján. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1982.) A kutatás szerint az időt, amely fölött többé-kevésbé szabadon rendelkezünk, úgy kapjuk meg, ha a nap 24 órájából levonjuk a kötött időt: a foglalkozásként végzett munkát, a közlekedést, háztartással kapcsolatos munkát, a gyermekek nevelésére, gondozására, továbbá a fiziológiai szükségletek (alvás, evés stb.) kielégítésére fordított időt. A kötött időben végzett tevékenységek általában kötelességek, de a kötelességszerűen és a szabadon választott tevékenység között nincs mindig éles határ. Pl. a kertészkedés lehet kikapcsolódás, de lehet jövedelemkiegészítő tevékenység is. A tanulás is lehet kötelesség, de lehet szabadon választott művelődés is.

13