Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Lukács László: Az ünnep szerepe életünkben
tenet ámulatba ejtő s egyben elrettentő példákkal szolgál, milyen iszonyatos erőfeszítéseket tettek arra, hogy kiesdjék az istenek kegyeit, megszabaduljanak bűneik terhétől, kifejezzék hálájukat és hódolatukat. Isten szeretetére az ember egymaga még méltóan válaszolni sem képes, ezért még ebben is segítségére siet. A Krisztusban megtestesült Isten Fia az egyetlen ember, aki teljesen viszonozni tudja Isten szeretetét az emberek iránt. Benne dicsérheti Istent a legteljesebben az ünneplő ember. Krisztus a maga életáldozatával dicsőítette meg az Atyát, és egész életét adta oda viszonzásul a Tőle kapott szeretetért és életért. Ez az ő „liturgiája": a szeretetben való engedelmesség a kereszthalálig. Halálának és feltámadásának titkát az Eukarisztiában hagyta ránk. A keresztény liturgia Krisztushoz kapcsolódik, és középpontjában az Eukarisztia áll. Az egyház nagy hálaadó imádsága a misében Krisztus életimáját folytatja a történelem végéig. A keresztény ember életében a vasárnap ezért az „Úr napja“, a feltámadás ünnepe. Isten örök, hatalmas liturgiája folytatódik tovább a szentmisében — Krisztus életáldozata jelenül meg az Eukarisztiában. A világra kiáradt hatalmas isteni szeretet nyomán kelt istenemberi öröm visszhangzik tovább. Az egyház minden tagjának életre szóló feladata, hogy föl tudjon nőni az Eukarisztia titkának megértéséhez, és egyre hálásabban, örvendezőbben, egyre krisztusibb szívvel mondhassa belé a maga odaadását is. 4. Sacrum convivlum Az egyház az Eukarisztiát ünneplő közösség. Tanúságot tesz a feltámadt Krisztusról, s ezáltal építi tovább önmagát, és teszi jelenvalóvá Öt a világban. A „szabhat“ a hetedik nap, amikor Isten megpihent. De egyben az első nap is, az új teremtés első napja, amikor megszületik a Krisztusban újjáalkotott ember. Ez az ünneplés csak együtt, közösségben történhet. Az egyház „gyülekezet“: a Krisztus iránt szeretetre gyulladt, hivő emberek közössége, s e közösség akkor látható a legelevenebben, ha valóban összegyűlik, hogy bemutassa az Eukarisztia áldozatát, s eggyé váljék nemcsak Krisztussal, hanem embertestvérével is. „Szent együttlét“-nek nevezi az egyház a szentmisét. De ez nemcsak Istennek és embernek, hanem az Istennel kiengesztelődött embereknek egymás iránti megnyílása, egymással való együttléte is. „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés, s a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk“ (1Kor 10,16-17). Az Eukarisztia a kiengesztelődött és a kiengesztelődésre mindig újra kész emberek áldozata: tudják saját gyöngeségüket, napról napra küszködnek önmagukkal, de újra és újra megmártóznak Krisztus irgalmasságában, és újra kiengesztelódve egymással, rányílnak az Atya szeretetére. • A keresztény ünnep a feltámadás öröméből, „Krisztus evangéliumából“ nő ki, s átjárja hétköznapjainkat is. Nem tudnánk ünnepelni, ha nem volna örök 12
