Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Lukács László: Az ünnep szerepe életünkben
„Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.“ (Balázsolás) Ezért természetes, hogy a teremtett világot és a teremtő Istent ünneplő ember szemhatárába belefér még a halál ténye is. Az egyház egyik legszebb ünneplő imája Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Miután az egész teremtett világon végigmegy, sorra elgyönyörködve a szélben és napban, jó és rossz időben, tűzben és vízben, nappalban és éjszakában, s mindez arra indítja, hogy hálás szívvel magasztalja Istent, végül áldottnak mondja még „testvérünket, a testi halált" is. Ez is beletartozik a világ rendjébe, s ez sem indokolja senki számára azt, hogy elveszítse a hitét a boldogságban, és reményét a jövendő beteljesedésben. Az istentisztelet azonban nem egyszerűen az igazságosság alapján kijáró köteles hódolat valami magasságbeli istenségnek, hanem a szeretet válasza Isten megtapasztalt szeretetére. Dialógikus folyamat: a szeretet párbeszéde indul meg benne. Nem valami rabtartó nagyhatalom előtt hétrét görnyedve alázkodik meg az ember a kultuszban, hanem a szeretettől megérintve hálás örömben nyílik meg, és boldogan válaszol az őt megszólító Isten szeretetére. Jézus egyik leggyakoribb és talán legtalálóbb hasonlata a túlvilági boldogságról a menyegzős lakoma képe. A mennyei lakomára meghívott ember az Ünnepre kap meghívást, s aki erre igennel válaszol, azt maga a Gazda fogja kiszolgálni. Századunk egyik legmívesebb költője, Kosztolányi Dezső nagyon is ennek a világnak értékei és örömei között élt. Mégis, életének egy ihletett pontján, a kegyelmi megérintettség pillanatában, egész életét áttekintve megsejti Istennek ezt a szeretetvendégségét: „Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Űrnak vendége voltam.“ (Hajnali részegség) Ez a mennyei vendégség az ünnep alapja és háttere — és az erre válaszoló ember az, aki a szó keresztény értelmében ünnepelni tud. 3. Liturgia Az ember istentisztelettel próbálja kifejezni hálás örömét. Végessége és bűnei azonban megakadályozzák e legnemesebb törekvésében is: a vallástör11
