Szolgálat 58. (1983)

Eszmék és események - Péter tagadása (Farkasfalvy Dénes)

teljességről, tudatos és megismételt valós tagadásról van szó. és persze a szám említése visszautal Jézus jóslatára. Ezt Márk mondja el legmegragadóbb módon: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor fogsz megtagadni (13,30). Erezzük a népies ízt, a csattanó fogalmazás erejét, de mindezen túl a tagadás borzalmát: a kakas is csak kétszer jut szóhoz, hogy a hajnalt jelezze, de te háromszor kiáltod ki a tagadás éjszakájának üzenetét. És valóban a tagadás, amely fokonként épül fel, végül teljességgé válik. A végén esküdözik és át- kozódik: a primitív (mai modernségében is primitív) ember eszközeivel azonosul a hamis állításokkal: „úgy igaz, ahogy élek“, „szavamra mondom“, „itt süllyedjek el“, „szakadjon rám az ég“, „pusztuljak el, ha nem így igaz“ — mindaz a hamisság, amellyel megtagadtam őt. Teljes tagadás.

Most lassan elhagyjuk a stíluselemzést, és az események szemléletébe fogunk. A főpap udvarán a melegedő emberek közössége olyan, mint a világ nagyobbik része ma is. Nem rosszindulatból, csak a tömeg ösztönei szerint fordul Jézus, mint vádlott ellen: most ez a szenzáció. A galileai prófétát letartóztatták. Most szorulni fog mindaz, aki barátja volt. Mindig vannak túlbuzgók, akik résztvesznek a „többi vádlott“ felderítésében és ujjal mutogatnak: „Te is vele voltál!" „Te is közülük való vagy!“

Péter el akar vegyülni, de a tömeg felfedezi, kidobja magából, meghúzza a válaszvonalat maga és Péter között. A búcsúéjszaka óta hordja magában a lehetetlen feladatot, hogy „a világban, de ne a világból való“ módjára éljen. (Vö. Jn 17,14-16) Most ez elől menekül? Nem akarja a Jézus sorsával való azonosulást vállalni: belevegyülni, eltűnni, feloldódni szeretne a tömegben. Ettől az elvegyüléstöl fosztják meg a vádoló mutatóujjak: ez is közülük való! A tagadás dimenziói kinyilvánulnak. Péter a „hivatás elleni bűnök“ típusát követi. Jónás bűne, Jeremiás gyengesége, a szétszaladt apostoli közösség gyávasága húzódik meg a háttérben. Ez az, ami oly gyakran elviselhetetlen teherré válik a mai pap számára is. „Mivel rühellé a próíétaságot“ — mondja Babits—, Jónás menekül hivatása elől. A melegedők közt helyet kérve, mintha azt mondaná minden hivatott, küldött, de bátorságában megingott próféta: „hadd legyek egy közületek“, „csak egy kis csendes meleget a tűz körül, semmi mást nem kérek". S a válasz: Te Vele vagy, te egy vagy közülük, nem közülünk. S akár félelemből, akár személyes siker vágya miatt, vagy a tömegben való feloldódás ürügyén, vagy csak azért, hogy a magányban meggémberedett lélek számára valami melegséget kolduljunk, tesszük, színleljük, alakítjuk Péter tagadásának újabb és újabb változatait. Szól-e a kakasszó, hogy kijózanítson?

A tagadás sikertelen. „Hiszen galileai vagy“ (Mk 14,70), „hiszen kiejtésed is elárul“ (Mt 26,73), vagy a végképp sarokba szorító érv: „hiszen láttalak téged is vele a kertben“ (Jn 18,27). Minden aposztázia ilyen: nem szünteti meg a Jézushoz való tartozást, csak a kegyelemből kárhoztató vádat 'kovácsol. A tények nem változnak: Őhozzá tartozol, csak éppen nem vállalod.

76