Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Babos István: Az ember és a szimbólumok

energiát igényel is, nem elégíti ki őt. Nemcsak használni akarja a dolgokat, hanem gyönyörködni is akar bennük. Ezért feldíszíti házát, bútorait, konyhafelszerelését, szerszámait festi és faragja, hogy tetszetősebbek legyenek. Ruházatának elkészítésénél sem a hasznossági szempont az egyedülálló. Ott is érvényesül a díszítő elem. Sajátosan emberi adottsága sarkallja arra, hogy ne csak éljen, hanem dúsabbá, szebbé és így értékesebbé tegye életét. Ezért fejezi ki magát táncban, énekben, drámában, mesében, festményekben, farag- ványokban. Minderre bőven találunk példát a népszokásokban és a népművészetben, ami tovább folytatódik a modern művészetekben.

4. A természetfeletti világ felé nyitott ember szimbólumai

Az eddigi felsorolás az élet egy szeletét vette szemügyre. A valós életben ez az elválasztás nem ilyen pontos, mert ott az élet egyes fázisai egymásba folynak, és hatnak egymásra. Ez az egymásra hatás, az élet egészének vizsgálata vezet el a vallásos szimbólumokhoz. Valaki vagy valami állandóan arra ösztökéli az ember értelmi és élményvilágát, hogy életének összes tevékenységeit, vágyait és elgondolásait, másokhoz való viszonyát egységbe foglalja, és annak alapvető irányát meghatározza. Ezt a mindent, az ember életét, sőt halálát is magában foglaló vizsgálódást és értelemkeresést fejezi ki a vallásos szimbólumokban.

A vallástörténeti kutatók szerint két kérdésre keresnek választ a vallásos szimbólumok: az élet egységének és egészségének problémájára.

Egység. A fentebb említett biológiai, társadalmi, esztétikai tevékenységek mind az emberhez tartoznak, de egyik sem azonosítható az egész emberrel. Lehetséges, hogy ezek összessége és harmonikus egysége tárja elénk az egész embert? A tapasztalat azt mutatja, hogy még akkor is, ha valaki magas fokban kifejleszti képességeit és harmonikus egységbe hozza élete minden tevékenységét, tovább keres, és felveti a kérdést: Azonosítható-e az ember élete a végső valósággal — ez a közvetlenül megtapasztalható világ a minden, és ezen túl nincsen semmi? Vagy van-e az emberen és a közvetlen megtapasztalható világon túl egy Végső Valóság, és ha igen, ki és mi az, és mi vele az ember kapcsolata? Az ember nyugtalan, amíg erre a kérdésre megfelelő választ nem talál.

Egészség. Nemcsak azt tapasztalja az ember, hogy élete különböző fázisai nincsenek harmonikus egységben, hanem azt is, hogy életében és a világban valami határozottan nincsen rendjén. Legjobb szándékait félreértik, terveit és elgondolásait szinte soha nem tudja úgy megvalósítani, ahogy elképzelte; széthúzás, ellenségeskedés nemcsak akadályozza fejlődését, hanem türelmes, fáradságos munkával elért eredményeit is lerombolja, és élete végén ott a nagy Romboló, a halál. Mi lesz a kimenetele ennek az állandóan, minden téren megtapasztalt küzdelemnek Jó és Rossz között? Remélhető-e, hogy amint az életben megtörténik a kiengesztelődés, számíthatunk valami végső kiengesz31