Szolgálat 57. (1983)
Halottaink - Dr. Balogh József (Volt káplánja)
Belső élete zárt volt. Talán az íróasztalfiókjában maradt művét (Levelek Timóteus- hoz — egy fiatal paphoz) forgatva lehetne belehatolni lelkivilágába, és talán meg lehetne találni azokat a titkos rugókat, amik szerepet játszottak élete alakulásában. Pár héttel halála előtt arról a nagy lépésről beszélgettünk, amit meg kell tennünk, míg az időből az örökkévalóságba lépünk. Készen volt rá. Halála úgy következett be 1982. szept. 23-án este, ahogy várta: váratlanul. (Televíziónézés közben.) A nyitott tévékészülék előtt ülve találtak rá reggel. Szeptember 27-én temette el Paskai László érsek nyolc püspök és az egyházmegye szinte valamennyi papjának jelenlétében. R. i. p. Belon Gellért DR. BALOGH JÓZSEF (1911—1980) 1911. okt. 18-án született a Somogy megyei Buzsákon. Édesapját korán elvesztette az első világháborúban. Mélyen vallásos édesanyja nagy hatást gyakorolt rá. Példaadó szeretet fűzte testvéréhez és sógornőjéhez, akik édesanyja halála után gondoskodtak róla. Felsőbb tanulmányait a római Gergely-egyetemen végezte 1930—38 között, ott is szentelték pappá 1936. okt. 25-én, és ott szerzett teológiai doktorátust. Rövid attalai és pápai káplánság után ismét két évig tanult az örök Városban mint a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa, oklevéltani és levéltárosi képesítést szerezve. Itthon különböző helyeken volt káplán és hitoktató, majd nyolc éven át zselickisíaki plébános. Itt sikerült befejeznie a megkezdett zselicszentpáli templom építését. 1959-től másfél évtizeden át volt a nagykanizsai Szent Imre plébánia vezetője. Küzdelmes, nélkülözésekkel teli évek. De ő nem futamodott meg a nehézségek elől. Igyekezett megnyerni a gyermekeket, vonzóvá tette a diákmiséket. Isten igéjét buzgón és mindig alapos felkészültséggel hirdette. Ezekben az években indult el hazánkban is a liturgikus reform. Az elsők között igyekezett megvalósítani ennek rendelkezéseit. Kialakította az új liturgikus teret, szép szembeoltárt csináltatott. Sok próbálkozás után sikerült megoldania a plébániaépület kérdését is. A lelkipásztori munkából súlyos betegsége emelte ki. Műtétje után 1975-ben nyugalomba vonult. Állapota szépen javult, kedves tudományának és a helytörténeti kutatásoknak szentelte idejét. Mikor 1977-ben kinevezték a Hittudományi Akadémia egyháztörténeti katedrájára mint rendkívüli tanárt, úgy érezte, ifjúságának vágya vált ezzel valóra. Két évig tanított: hallgatói lelkesedtek érte, és szívesen látogatták előadásait. Egyik professzortársa így jellemezte itteni működését: „Bár csak rövid ideig tanította szaktárgyát, de ez is elég volt ahhoz, hogy meg tudja szerettetni tanítványaival.“ Sajnos betegsége újra kiújult, lemondott a katedráról és balatonmáriafürdői otthonába tért vissza. Mély hite és nagy lelkiereje élete utolsó szakaszában nyilvánult meg legszebben, amikor hősiesen vállalta gyógyíthatatlan betegségének keresztjét, és tudatosan készült a halálra, amely 1980. aug. 14-én váltotta meg szenvedéseitől a marcali kórházban. Dr. Vanyó László dékán búcsúztatta temetési miséjén, Paskai püspök temette három püspök, igen sok pap és szép számmal megjelent egykori hívei jelenlétében. Végakarata szerint édesanyja mellé temették a kálváriái temetőben, szülőfalujában. Végrendeletéből kicsendül nemcsak hite, de mély alázata is: „Kérem Istent, legyen irgalmas bírám. Keresztény életem gyarlóságait, papi szolgálatban elkövetett botlásaimat bocsássa meg irgalmas szeretete. Részesítsen abban a boldogságban, amelyet Krisztus a kereszten megígért a megtérő jobb latornak.“ Volt káplánja 95
