Szolgálat 57. (1983)

Halottaink - Gyöngyössy Jakab István (Halasy E.)

GYÖNGYÜSSY JAKAB ISTVÁN (1914—1982)

Szülei igen vallásos emberek voltak. Több földjük volt, mint amit maguk megművelhettek volna. Édesapja csak olyan embert fogadott fel munkásának, aki vállalta, hogy nem káromkodik. „Mert tudod — mondta neki —, gyermekeim vannak, és az ő lelkűkért felelős vagyok, nem adhatunk nekik rossz példát.“ A gazda, a családja és a cselédek együtt jártak a kunszállási templomba. Több ottani embertől hallottam: „Nem lettünk volna oly hamar a magunk gazdái, ha nem a Lojzi gazda emberséges kommencióját kaptuk volna."

Édesanyja 13 gyermeknek adott életet, ötöt eltemetett kicsiny korban, nyolcat felnevelt. Volt lelkiereje mellettük még egy kilencedik rokon kislányt is odavállalni. A mindennapos olvasóból és szentáldozásból merítette az erőt.

Édesapja lelkiségének középpontja a Jézus Szíve-tisztelet volt. Megadatott neki, hogy éppen Jézus Szíve ünnepén távozzék a földről. Haldoklásában a családtagok és munkásai is sorban eléje járultak elköszönni. Egyik részes munkása így köszönt el tőle: „Lojzi gazda! Ha eljut a fölséges Úristen trónusa elé, esdjen ki nekünk egy jó áldott esőt, hiszen látja, minden tönkremegy ebben a nagy szárazságban.“ Abban az évben április közepétől június közepéig nem volt ott csapadék. Alkonyaikor meghalt a gazda, rekkenő nyári hőségben. És két havi szárazság után még aznap este megkezdődött minden zivatar nélkül egy reggelig tartó áldott, bőséges eső.

Mi sem természetesebb, mint hogy ez az édesapa így bocsátotta fiát a papi hivatás követésére: „Ha pap leszel, fiam, csakis Jézus Szíve szerinti pap légy!“

A fiú igyekezett egész életében tartani magát ehhez az intelemhez. Mintegy 16 000 napig volt pap. Halálos ágyán vallotta meg nővérének, hogy ezalatt egyetlen egyszer maradt el a breviáriuma, a kórházban, nagy műtété napján. Fülöpjakabról engesztelés- ből gyalogzarándoklatra vezette híveit az akkori Pálosszentkútra, kenyéren-vízen vezekelve. Ottani híveit úgy nevelte Jézus Szíve tiszteletére, hogy érdemes volt elsőpénteken hajnali 4-től a gyóntatószékben ülnie.

Jézus módjára mindig az egyszerű kisembereket szerette. Csodálatosan értett tanyai hívei nyelvén. Mindig ámulva hallgattam, mikor a parabolázó Jézust követve, a tanyai nép életéből vett képekkel, hasonlatokkal fűszerezte beszédeit. Nem csoda, ha évtizedek múltán is szeretettel emlegetik tanításait volt hívei.

A Kálót és a Kalász voltak kezdődő papi éveinek lendületes katolikus mozgalmai. Teljes erejével ragadott meg minden akkori lehetőséget a katolikus hit és a magyarság ápolására. Hajdani legényegyleti és lánykori tagjai lettek a későbbi képviselőtestületi tagok, a hittanos gyerekek szülei, ill. később nagyszülei, mindmáig oszlopai a lendületes fülöpjakabi hitéletnek.

Tőle hallottam először a közismert mondást: „Szomorú egy szent a szomorú szent.“ Mondhatta. Mert nem vetett meg egy-két koccintásnyi bort a vendégszeretet kedvéért. Minthogy Fülöpjakabon nagy divat a húsvéthétfői locsolkodás, és az idősebbek a felnőtteket is elvárják, ő is körüljárt legényeivel, később képviselőtestületi tagjaival. Lakodalom sem igen múlhatott el nélküle. Igaz, ő tanította a vőfélyeket a rigmusra. így aztán nyoma sem volt, a sokfelé elharapózó trágárságoknak, hanem vidáman, de tisztességgel lehetett szórakozni a lakodalmi estéken.

Húsz évi plébánosság után került el onnan. Hatvan, Mindszent, Cinkota és Izsák lettek további állomáshelyei. Cinkotán Kacziba József volt az elődje, Izsákon Marosi Izidor. Mondogatta is, hogy ő már csak olyan helyre megy, ahol püspökké lesz az előd. Mindenütt korrekt, buzgó, építő-tatarozó munkát folytatott, szívből jövő istenszeretettel és természetes, meleg vendégszeretettel párosulva.

Utolsó plébániájára, Izsákra 63 évesen került. Világi állásban már nyugdíját élvezhette volna. Mondogatták is egyesek, hogy nekik már csak a fogyó erők és a hosszabbodó prédikációk jutottak. Izsáki éveit egyre hosszabb kórházi kezelések és a már em96