Szolgálat 57. (1983)

Halottaink - Dr. Bárd János püspök (Belon G.)

Dr. BÁRD JÁNOS püspök (1908—1982)

Nagy adottságok és nagy lehetőségek embere szállt sírba Bárd János püspökkel. Jól lehetne sírkövéül egy félbetört oszlopot állítani. Minden, amibe belekezdett, nagy sikereket és nagy eredményeket ígért, de valahogy nem futotta ki magát betegség vagy más körülmények miatt.

1908. aug. 27-én született a szatmármegyei Márkén egyszerű falusi családból. Kis, vidéki gimnáziumokban kezdett tanulmányait a kalocsai jezsuitáknál folytatta, ahol az egész gimnázium legjobb tanulójaként ünnepelték. Az osztályelsőség arany- és még négy tárgy legjobbjának ezüst-érmét kapta meg az érettségi előtti évben. Kitűnő érettségi után Rómába küldték a Germanikumba, de a filozófia három évének doktorátusa után betegsége miatt haza kellett jönnie. Felgyógyulása után Kalocsán, majd Innsbruckban folytatta tanulmányait, és teológiai doktorátussal végezte. Közben 1933-ban pappá szentelik. Tanulmányai végeztével Hajósra kerül káplánnak, ahol ismét beteg lesz. Tirolban gyógykezelteti magát, közben a kórházlelkészséget is ellátja. Itt szerzett tapasztalatairól szívesen beszélt, és élete folyamán sokszor értékesítette. 1937-ben a pesti Szent Imre kollégiumban lesz tanulmányi felügyelő, 1939-ben pedig teológiai tanár és lelkiigazgató Kalocsán. Tanítványai most is emlegetik filozófiai óráit világos és élvezetes magyarázatai miatt. Közben nekilátott az akkor divatos Nicolai Hartmann filozófiai műveinek. Visszhangot kiváltó testes könyvet is írt róla. Az akkori Pázmány Egyetem Hittudományi Karának előbb bekebelezett doktora, majd magántanára lett Kecskés Pálnál. Schütz Antal nagy reményeket fűzött hozzá, de a későbbiek folyamán abbamaradt ez az iránya. Pedig a francia Enciklopedisták műveit forgatva akart egy bölcseleti-hit- védelmi művet írni. — Mint lelkiigazgató Grősz érsek megbízásából megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozó mozgalmat, az Opus Vocationis-t. 1946-ban Budapestre kerül az Actio Catholica előbb titkári, majd igazgatói állásába: mint ilyen szervezte meg a beteg papok országos segélyszervezetét, az EUGE-t a most is meglévő Papi Otthonnal és Ferenc kórházzal. Sok betegségében magára hagyott papon segített. 1951 tavaszán kapott kinevezést mint ulpiai c. püspök Grősz érsek segédpüspökeként. Püspökszentelése után egy hónappal Grősz érseket eltávolítják Kalocsáról. Talán ez válthatott ki belőle olyan állapotot, hogy vérnyomása a legszélső határokon mozgott. Két évig rektorkodott a szegedi szemináriumban, majd visszakerül Kalocsára. Egészsége Grősz érsek hazatérte után sem javul. Érseke halála után előbb Kerekegyházán, majd öregcsertőn segít a lelkipásztorkodásban, míg dr. Ijjas érsek visszaviszi Kalocsára kanonoki székébe, amit 1946-ban kapott.

Kitűnő emlékezete volt. Már a gimnáziumban megtanulta és felmondta a kézi latin szótár összes szavait. Németül, franciául, angolul és olaszul kitűnően beszélt. Sőt 1944 telén oroszul is úgy megtanult, hogy kiejtését hallva az orosz katonák nem akarták elhinni, hogy nem született orosz. Az újszövetségi szentírást szószerint megtanulta. Szinte sportot csinált belőle, hogy elkezdetett valakivel egy szentírási részt, és ő folytatta. Mindezek mellett az adottságai mellett egyáltalán nem volt magasra törő karrierista, és mintha egy kicsit fölötte állt volna az evilági dolgoknak. Pedig a realitások iránt kitűnő érzéke volt. Az emberekkel való kapcsolatot meleg szívvel és érdeklődő együttérzéssel ápolta, akár papok voltak azok, akár falusi nénikék vagy favágók. A valóságok iránti érzéke megnyilatkozott papi összejöveteleken elhangzott felszólalásaiban: az előadókon mindig a lelkipásztorkodó papság legizgatóbb és legtisztázatlanabb kérdéseit kérte számon. Meleg paptestvéri szeretettel fogadta a nála gyónásra vagy tanácskérésre jelentkezőket. Főpásztorával szemben is a tisztelet és az alkalmazkodás híve volt.

Az tény, hogy betegségére való hivatkozással visszavonult a szerepléstől. Ha hívták is, annyi sok óvintézkedést kívánt, hogy nem kis gondjába került a meghívónak. Hogy miért nem akarta vállalni a munka terén bekövetkező halált, azt nem tudjuk. De tudatában volt annak, hogy bármely percben meghalhat és Isten elé állhat.

94