Szolgálat 57. (1983)
Könyvszemle - Keller - Rupp: Gottesbilder junger Menschen (Eke B. Antal)
A nemrégiben ünnepelt Kodály Zoltántól való a kijelentés: A szentmise megérdemli, hogy minden egyes esetben megkomponálják. S ha már akkor lehetett így tenni, menynyivel inkább ma! Nos, Csanád Béla könyvének segítségével valóban megkomponálható a szentmise. Több mint 70 írót, teológust, költőt idéz, legtöbbet Kari Rahnert, s így bő, terített asztalt készít egy-egy vasárnapra vagy ünnepre. Európa nem egy országában már szokássá vált, hogy egy-egy vasárnapnak témát adjanak: kiemelik valamelyik gondolatát, és így mélyebben hatolnak bele Urunk misztériumaiba. Sok esetben 7—8 személy is járul az ambóhoz, hogy felolvasson, elmélkedjék, kérjen, köszöntsön, hálát adjon . . . Csanád könyve még inkább hozzájárult ahhoz, hogy ilyen liturgikus elmélyedéshez újabb anyagot adjon. Hiányt pótol azzal is a szerző, hogy kitér a jelekre, jelképekre, és kifejti jelentésüket. Guardini örökmécs c. kis könyve óta nem igen találunk művet, amely ezt tette volna. Ugyancsak nagy szolgálatot tesz azzal, hogy a szentmise akklamációit és egyes részeit bemutatja. Eredeti és szintén felhasználásra alkalmas a Miatyánk költői parafrázisa. Sokan azzal zárkóznak el ilyenek használatától, hogy a mai ember elveszítette érzékét a jelek és jelképek iránt. Nem inkább arról van szó, hogy nem kap elég eligazítást ezen a téren? A szerző szívvel-lélekkel benne van a krisztusi szférában, és minden törekvése az, hogy olvasóit is oda segítse. Köszönjük a gazdag tartalmú kötetet, és reméljük folytatását, amire már vannak előjelek. Hegyi Gy. Keller, Albert — Rupp, Walter: Gottesbilder junger Menschen. „Eine gewisse Wärme, ein gewisser Rückhalt." (Fiatalok Isten-képe. „Valami melegség, valami támasz.“) — Hrsg.: Eberhard von Gemmingen — Katholische Fernseharbeit, Mainz. Butzon u. Bercker, Kevelaer 1981, 71 o. A fiatalságról szóló mai hatalmas irodalomból kevés jellemzi olyan találóan Istenkeresésüket és egyszersmind a velük való helyes dialógus irányelveit, mint ez az egyébként rövidlélegzetű füzet. Eredetét ismerve jobban megértjük a belefektetett gondot és hozzáértést. A Z.D.F. (2. német televízió, NSZK) „Kontakte — Magazin für Lebensfragen“ (Kapcsolatok — Életkérdések magazinja) sorozatához készült. Százezrek kíváncsi és kritikus szeme előtt látott először napvilágot. Nyomtatásban megjelent formája nemcsak hűen adja vissza a forgatókönyvet, hanem ki is bővíti. A televízióhoz szükséges dinamizmust találó magyarázatok egészítik ki. Négy részre oszlik. Megnyitóként templomi jelenetet mutat be. Ifjúsági mise végső akkordjai, virágosztás, lelkes hangulat. Majd a műsorvezető kifejti a témát: sokan tanácsolták, ne nyúljon ehhez a tárgyhoz, mégis megrendezték, mert ma ismét életkérdés lett sok fiatal számára. — Az első jelenet vitát ábrázol. Az anya csodálkozva teszi fel a kérdést 16 éves lányának és 18 éves fiának: hol maradtak több mint két óráig? Azt mondták, misére mennek; a pap prédikált ilyen hosszan? Megrökönyödik a feleleten: „Mise? prédikáció? — mi énekeltünk és vitatkoztunk.“ A hivő, de saját látószögén nehezen felülkerekedő édesanya azt hajtogatja, hogy Istenről nem vitatkozni kell. Hinni kell neki és engedelmeskedni. Végül is a fiatalok kiborulnak. A leány szobájába rohan, naplójába temetkezik: csak Tamás iránti szerelme ad értelmet életének! — Kiérezni, hogy a fiataloknak a vita életszükséget. Csak így lesznek képesek állást foglalni a felnőttektől kapott és hirdetett értékekkel szemben. A második, kulcsjelenetben nyolc fiatal beszélget az adás egyik rendezőjével. Képeken keresztül érzékeltetik, minek és milyennek tartják Istent. 'Olivér: „A világmindenség titka szimbolizálja számomra Isten végtelenségét.“ Hilda: „Istenben valamiképpen beszédpartnerre is találok és támaszra — s ez hihetetlenül jó nekem.“ Kristóf: 90
