Szolgálat 57. (1983)
Könyvszemle - György Attila: Keresztény tanítás rajzokban (Kozma Gy.) - Csanád Béla: Vasárnapi elmélkedések (Hegyi Gy.)
gelizálásáról sem. Minden egyes lecke külön kiemeli az oktatói és nevelői célt, számtalan alkalmat kínál a gyermekekkel való közös, kötetlen szövegezésű imára. A leckékhez fűzött feladatok talán nem olyan konkrétak, mint az előző kiadásban, és inkább a gyermek magatartására vonatkoznak. Nem fektetnek nagy súlyt az egyes kreatív foglalkozásokra (színes-papír munkák, gyurmázás), de nem egy lecke után a felnőtteknek szóló feladatot találhatunk, amely a gyermek előtti helyes magatartásra, beszédmódra vonatkozik. Az egyes igazságok magyarázatánál (pl. a 2. leckében) talán nem nevezhetjük szerencsésnek azt a módot, amely a hitoktató által képviselt igazságot kifejezetten szembehelyezi a gyermek véleményével. Sokkal szerencsésebb együtt keresni az igazságot. Egészében véve ez a hittankönyv szerencsés ötvözete a külföldi és hazai hitoktatói tapasztalatoknak. (A Mikulásról szóló lecke magyarázata pl. egy német édesanyát idéz.) A gyermekek jóra való ösztönzésében követi a népmesék motiválási mechanizmusát. Kozma Gy. György Attila: Keresztény tanítás rajzokban. Szent István Társulat, Budapest 1981, 195 o. György Attila a 3 kötetes hitoktatási példatár és a szentekről szóló gyermek-szent- beszédek könyve után most egy újabb hitoktatói segédeszközzel ajándékozza meg olvasóit. Jóllehet a bevezető és a gyermekeknek írt levél mindenkinek ajánlja a kiadványt, elsősorban a hitoktatóknak nyújt segítséget. A teljes általános iskolai hittant, erkölcstant és szentségtant dolgozza fel színes rajzokban és hozzájuk fűzött magyarázatokban. A rajzok pedagógiai hatásukat csak akkor fejtik ki, ha magyarázat közben a gyermekek maguk is tevékenyen résztvesznek az emlékeztető képek megalkotásában. A könyvben található rajzok szélén A és B betű jelzi az elsőáldozási, ill. a bérmá- lási előkészület anyagához tartozó leckéket. A magyarázó szövegek végén katekizmusi tömörséggel megfogalmazott egy mondatos összefoglalást találhatunk, amelyek a megtanulandó, felnőtt korban is eligazító házi feladat anyagául szolgálnak. Kozma Gy. Csanád Béla: Vasárnapi elmélkedések. Ecclesia, Budapest 1982, 536 o. Csanád Béla könyve eredeti hangsúlyt ad a „keresztény ünnepnek“: a vasárnapnak azzal, hogy a bevezetőben egész tanulmánnyal mutatja be „a feltámadás napját“, történetét és megünneplését. Ezzel megadja könyvének célját is: Megszentelni a vasárnapot, hogy az ember is megszentelődjék rajta keresztül. A három évre elosztott vasárnapi ciklusok minden elmélkedése, szemelvénye, költeménye — nem egy közülük magáé a szerzőé — e cél felé mutat. A könyv szinte kínálja magát, hogy ne csak vasárnap, hanem hétköznapokon is vegyük kézbe és merítsünk belőle. Sokan talán elvontnak, nehéznek, magasröptűnek találják a megfogalmazást, az idézeteket, de észre kell venni a szerző törekvését: „szilárd eledelt“ nyújtani, egyben ösztönzést, elirányítást adni. A vallásosság olyan megalapozása felé mutat, ami „ratio- nabile obsequium“, értelmes meghódolás. Nem elég csak úgy „általában“ vallásosnak lenni, hanem a mélybe kell ásni, mert nekünk Krisztus a „minden“. A személyes állás- foglalás elengedhetetlenül szükséges a mai világban. Jézussal „élettani“ egységben kell lennünk (187. o.). Erkölcsi következménye ennek a testvéries viselkedés, a szolidaritás másokkal emberi vonalon; a hit őrzése és növekedésének segítése természetfölötti síkon. Az elmélkedéseken végighúzódik a kereszténnyé levés és kereszténnyé érés fonala. Kényszeríti olvasóját: nézzen magába, találja meg azokat a pontokat, ahol élete eltér az evangéliumi normáktól, s vegyen magán erőt, hogy nagy „nevelőnk“ tanítását megvalósítsa életében. Az olvasó, elmélkedő nemcsak nevelődik, hanem maga is nevel. 89
