Szolgálat 57. (1983)
Könyvszemle - A mennyei Atya szeret minket (Kozma Gy.)
A ragaszkodás hozzá sokszor megköveteli az életbevágó döntéseket. Ezek pedig értelmes módon csak úgy történhetnek meg. ha nem időnként elhomályosuló, hanem állandóan fénylő, szilárd csillag mutatja az irányt. Egyébként a tanítóhivatal által még véglegesen el nem döntött, tehát vitatható kérdésekben a jelenre is vonatkoztatja azt, hogy ezekben is megvan a változás lehetősége. Azok a törekvések és megfontolások, amelyeket ma talán sokan is képviselnek, egyszer majd túlhaladottakká válhatnak. Különösen nagy súlyt vet a remény felkeltésére. Nem kerüli el figyelmét Rahner megállapítása, hogy posztateisztikus fázisban élünk. Morei Gyula már azt a kérdést is felveti: nem érkezett-e el az az idő, amikor a hivatalosan képviselt ateizmusban is sajátságos jellegű „szekularizáció" figyelhető meg, bizonyos eltávolodás attól a merev állásponttól, amely abszolút igénnyel lép fel, és feltétlen elismerést követel? A tudós szerző számtalan helyen kitér a keresztény élet gyakorlati követelményeire. Megfelelő nyomatékot ad a központi jellegű evangéliumi követelménynek, az embertárs szeretetének. Bibliai alapon teszi ezt. Elkerüli azt, hogy a hivő ezekben az indításokban „szeretettől csepegő", nem hiteles szólamokat lásson, de azt is, hogy kívülálló úgy vegye csupán, hogy ez ma az Egyház nyilvános megjelenésének egyik proto- kollkelléke. Nem új igazság, mégis mindig újból hangsúlyozni kell, hogy a mély és őszinte imaélet, igazi Krisztus-követés elképzelhetetlen a szeretet parancsa iránti lelkiismereti érzékenység nélkül. Itt már nem annyira a gyűlölet és a megvetés megnyilvánulásáról és a szükséges és lehetséges segítség megtagadásáról van szó, hanem a szeretet bármilyen megsértéséről. A könyv lapjai nyomán az olvasó felfigyelhet azokra, akik az Egyházban minden feltűnés nélkül járják a szeretet útját, akik „a nap terhét, munkáját viselik, és végzik; az áldozatos keresztény családok tagjaira, akik lemondásaik során valóban az életszentség utján járnak; a .szürke', cím és rang nélküli lelkipásztorokra, akik egyaránt nyitottak Istenük és a reájuk bízott embertestvérek felé". Korunkban az emberiség életére különösen nagyjelentőségű, áldásos hatás, hogy az Egyház,missziós tevékenysége és a fejlődő országok sokirányú megsegítése által, tartós és erős kapcsolatot létesít és tart fenn a különböző népek között. Ezzel olyan társadalmi erőnek bizonyul, amely minden más közösséget meghaladó mértékben járul hozzá a népeket és fajokat elválasztó előítéletek leküzdéséhez. Ezt Weidenholzer, a Kepler Egyetem neves szociológusa az Egyház történelmi teljesítményének nevezi. Az utóbbi és más jelenségek további értékes munkaterületet jelentenek a pozitív tények meglátására és teológiai feldolgozására alaposan felkészült szerző számára. Kerny Géza A Mennyei Atya szeret minket. Szent István Társulat, Budapest 1982, 64 o. A Magyar Püspöki Kar által meghirdetett újabb hittankönyv-pályázat első kötete látott napvilágot. Címe ugyan azonos az előző, kisgyermekeknek szánt hittankönyvével, de jelentős változáson ment át. Legszembeötlőbbek Kis Mária kedves, de nem édeskés, a gyermek szemével látó rajzai. Ezek egészen új jelleget kölcsönöznek a hittankönyvnek, és még olyan részletekre is kiterjednek, hogy pl. a legtöbb rajzon három gyermekes családot láthatunk. A leckék közül elmaradtak az elvont fogalmazásé igazságok. Isten megismerésében, az ima tanításában a gyermek emberi kapcsolatai révén magyarázza meg az új ismeretet. Az énekelhető leckék kottáit is megtalálhatjuk a könyv végén, a módosított imarészben azonban hiába kerestük a szép, székely eredetű esti imát. Az egyes részeket összefoglaló, 10—10 kérdésből és feleletből álló leckeanyag szerencsés, emlékeztető formában rögzíti a könyv főbb hitigazságait. — Legnagyobb változáson a kísérő módszertani füzet ment át. Nemcsak terjedelmében bővült, hanem számos hasznos mondanivalóval. Míg a szülőnek gyakorlati tanácsot ad a családi hitoktatásra vonatkozólag, nem feledkezik meg magának a szülőnek az evan88
