Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - Levelesládánkból

lányok sugárzó arccal jöttek elő a gyóntatószobából. Különösen ünnepélyes pillanat volt, amikor mindegyik meggyújthatta gyónási gyertyáját, amelyet előzőleg a hittanórán kedve szerint földíszített. Mikor mindenki elkészült, közösen elmondták az emlékké- pecskék hátára írt imát. A „nem hivatalos“ befejezést a gyerekek vidám ugrándozása jelentette a templomkapu előtt, örömükben, hogy Jézus megbocsátott nekik.

— Mikor megkaptam a könyvet, a következő összejövetelre elvittem fiatal társaimnak, és rögtön hozzákezdtünk az olvasáshoz, majd az olvasottak megbeszéléséhez. Szerintem és a többiek szerint is egy rész elolvasása elég hosszadalmas, és a vége felé már nem nagyon figyelnek a szövegre. A következőkben megpróbálom úgy, hogy csak egy rész felét olvassuk el, és azt beszéljük meg. Azon is gondolkoztam, hogy mivel hetente egyszer jövünk össze, egymásnak odaadjuk a könyvet, így egy hét alatt mindenki el tud olvasni egy részt, s a következő összejövetelen megbeszélnénk. Megpróbálom mind a két lehetőséget, s amelyik jobban sikerül, azt fogjuk tovább csinálni. Olyat is csináltunk már, hogy egy-egy papírra felírok néhány témát Jézus életéből (pl. az Úr imádsága, csodák a tengeren, Jézus úr a halál felett), s ki melyiket húzza, arról kell elmélkednie 5—10 percet és beszélnie 5—6 percig. Ezt nagyon kedvelik.

Az ünnepek elmúltával megbeszéltük, hogyan csináljuk a továbbiakban az összejöveteleket. A következőkben állapodtunk meg: Közös imával kezdjük, majd az Újszövetségi Szentírásból olvasunk fel részleteket. A felolvasás után megbeszéljük, hogy miről szól az idézet, majd éneklés következik. Mindenki hoz egy-egy alkalommal egy őt érdeklő s a vallással összefüggő könyvet, cikket. Ezt felolvassa, s azután ezt is megbeszéljük, kit mi ragadott meg. Ezután ismét énekelünk, s közös imával fejezzük be. Sajnos két probléma van az összejövetelekkel kapcsolatban: 1. A Plébánosunk éppen akkor nem ér rá, s így nem tudjuk vele megbeszélni az esetleges problémákat. Az atyának más időpontban lenne jó, de sajnos mi akkor nem tudunk összejönni. Nem tudom, mit csináljak. Legalább időnként ott kellene lennie. 2. A létszám egyre csökken, ti. azok a lányok, akikhez fiú jár, már nem akarnak járni, nem tudom miért? Fiatalabbak pedig nem jönnek, időhiányra hivatkozva. A plébánosunk azt mondta, hogy csináljunk nagyobb propagandát. Mi gitáros énekeket éneklünk, kirándulni járunk, tábori miséket tartunk, de így sem jönnék többen. Nem tudom, mit kellene csinálni?

•

(Lengyelországból:) Hála Istennek, tanulmányaim a vége felé közelednek. Kisbol- dogasszony ünnepén, szept. 8-án, az Isteni Ige Társasága megalapításának 107. évfordulóján, 11 kollégámmal együtt letettem az örökfogadalmat. 19-én a pelpini segédpüspök diakónussá szentelt. A papszentelésem május 1-én lesz szülőfalumban. Az élet a rendházban normálisan folyik. Az idén 20 újmisésünk volt, ebből 15-en utaztak ki a missziókba. A noviciátusba 53 ifjút vett fel a tartományfőnököm. Hála Istennek, hivatásokban itt nincs hiány. Előbb úgy volt, hogy kiengednek 3 évre a missziókba, a Társaságom Egyesült Államok-beli keleti tartományához tartozó Kis-AntiIIák szigetcsoportra. Hat szigeten dolgozunk ott, a központ Antigua szigetén van. De generálisom úgy határozott, hogy jobb lesz számomra és a leendő jugoszláv rendtartomány részére is, ha szentelésem után 3 évre otthon maradok Bácskában, és csak utána utaznék ki 3 év missziós tapasztalatszerzésre. Mit tegyek, ilyen az élet.

Nyáron Magyarországon jártam, s alkalmam volt a Leányfalun épülő lelkigyakorlatos ház megtekintésére. Igazán örültem, látva a szép helyen, modern, okos beosztással épülő új magyar egyházi épületet. Nem egy külföldi lelkigyakorlatos házat ismerek, de mondhatom, bármelyikkel versenyre kelhet. Úgy mondták, hogy 30 lelkigyakorlatozó vehet részt egyszerre: ennyi egyágyas szoba áll rendelkezésre, saját fürdőszobával. Ezt a létszámot szerencsésnek tartom. Anyagilag a nyugati hasonló házak is csak egyházi hozzájárulással tudják fenntartani magukat, hiszen nem kívánhatnak elsőosztályú szállodai árakat. De ez valamiképpen megtérül, mert a hitükben, egyházias érzületükben megújult hívek szívesebben és bővebben fizetnek majd hozzájárulást saját egyház84