Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - Levelesládánkból

községükben és adakoznak más célokra is. Úgy tapasztaltam, hogy a hívekben komoly érdeklődés mutatkozik a ház iránt. Hallottam azonban negatív véleményeket is: „Nem lesz képes magát fenntartani, úgysem lesz elég jelentkező.“ „A belefektetett sok pénzt fordították volna inkább restaurálásra szoruló templomokra, plébániákra.“ — Vajon a lelki épületek nem szorulnak tatarozásra? Nem ér-e többet egy talán kissé kopott, de buzgó hívekkel megtöltött templom, mint egy újjá varázsolt, de még vasárnap is üres istenháza? Ugyan melyikben lesz több öröme a lelkipásztornak? Én örülök ennek a 30 éven át nélkülözött intézménynek, és imádkozom sikeres lélekmentő és lelkiséget fejlesztő munkájáért.

*

(Egy éles szemű történész olvasónk hozzászólást küldött be a „Testvéreink, a szentek“ II. sorozatához. Hálásan köszönjük! Itt közöljük, oldal és sor megjelölésével, a főbb hibákat és érdekes kiegészítéseket.) 114.: Izidor élete után nem ártott volna megjegyezni, hogy a mórok elől holttestét (Leanderrel együtt) Le ónba menekítették. így a mai turista hiába keresi sírját a sevillai székesegyházban. — 135/13: „anyai nagyanyja“ helyett „atyai nagyanyja“ olvasandó! — 140.: Gellért 980 táján, s nem 1380-ban született! — 157.: A mai kutatások szerint nem Kinga volt IV. Béla hat lánya közül az első. Volt egy Margit is, akit egy dalmát herceg vett feleségül, de még 20 éves kora előtt meghalt. Akkor a született legkisebb lányt újból Margitnak nevezték el. — 177/8.: Igen zavaró a pápák elnevezése: Vili. Kelemen és XIII. Benedek neve elé minden esetben ki kellene írni, hogy „ellenpápa“, mert mindkét néven lett évszázadokkal később törvényes pápa is. — 187.: Érthetőbb lenne Kázmér trónkövetelése, ha beírták volna, hogy éppen Vitéz János és Janus Pannonius hívta legjobban Magyarországra. 190.: Ő (Mátkái Jakab) volt a Szeged-alsóvárosi templom első gvárdiánja. — 193, alulról 13.: IV. Gyula helyett II. Gyula a helyes! — 201/1.: Flaciust a magyar tankönyvek 11lyricus- nak nevezik. — 239/6.: XI. Ince nem a 18., hanem a 17. sz. egyetlen boldoggá avatott pápája.

•

„Maga volt a szeretet“ — ezt írták Brückner atya sírkövére tanítványai tíz évvel ezelőtt az esztergom-szentgyörgymezei temetőben. Azóta, hogy az idő és a tér korlátain kívül él, még közelebb áll hozzánk, egyszerre segít, bátorít, lelkesít mindnyájunkat. Hányán vagyunk, akik az ő bátorításának és imáinak köszönhetjük, hogy megtartottuk házastársi hűségünket, és vállaltuk az újabb gyermekáldást, hogy derűsen ápoltuk éveken át súlyos beteg szüleinket vagy férjünk szüleit. Megtanított arra, hogy észrevegyük a másik ember gondját, baját, hogy számunkra senki se legyen idegen! Élete közvetlen példa volt. Mindenkit meghallgatott, mindenkit megvigasztalt, mindenkire volt tíz perce, ugyanakkor mindig sietett, hogy minél több emberhez közvetítse Krisztus szeretetét. A II. világháború alatt az esztergomi szeminárium pincéjében több száz embernek nyújtott menedéket vallásra, világnézetre való tekintet nélkül. A háború utáni években maga vitte a rászorulóknak az élelmet, ruhát, amit tanítványai küldtek. Halála napjáig fáradhatatlanul látogatta a magányos öregeket, a kórházi betegeket, és állandó, közvetlen kapcsolatban állt egykori tanítványainak családjával. Számon tartotta a gyermekek és unokák név- és születésnapját, az évfordulókat. Rövid, néhány soros levelei egy-egy szentírási idézettel rendszeresen erősítették lelki gyermekeit, akiktől gyakran kért imát és áldozatot egy-egy lélékért. Különösen szerette a gyermekeket. Igazi jóbarátjuk volt, közvetlen természetességgel beszélgetett velük Jézusról, a Szent Családról. A családoknál végzett szertartásokban fontos szerepe volt a legkisebbnek is. Házszenteléskor vagy beteg áldoztatásakor egyik a stólát vette ki a táskából és tette az atya nyakába, a másik a gyertyát gyújtotta meg . . . Szorgalmazta az iskolás kor előtti szentáldozást. Szívesen tette az elsőáldozást a család külön ünnepévé. Irányításával az előkészítést a szülőkre bízta. Ezekkel a kis lelki gyermekeivel aztán éveken át, 8—10 éves korukig szentgyónás előtt és ytán együtt imádkozott a tabernákulum előtt. így tanította meg őket Jézussal beszélgetni.

85