Szolgálat 57. (1983)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
séget elteszik) a templomokban, van aki éjfélig, és az utcák zsúfoltak éneklő és imádkozó zarándokokkal. Igen megható megnyilvánulása a hagyományos hitnek. A barrio népének is megtartottuk a nagyheti szertartásokat az iskolánk sportcsarnokában, hogy mind elférjen. Éppen itt volt egy fiatal filippinó jezsuita, aki innen való, és megtanította a fiatalokat az énekekre. Igen szép volt, a húsvéti vigília olvasmányait az ószövetségből még dramatizálták is. Húsvét után nem ártott egy kis pihenés, miután két helyen kellett végigcsinálni mindent. Nagycsütörtökön este olyan meleg volt, és úgy izzadtam, hogy a homlokomról az izzadtság az „apostolok“ lábára csurgóit a lábmosási szertartás alatt . . Nekem az a szerencsém vagy inkább kiváltságom, hogy nemcsak a gazdag kínaiaknak és filippinóknak viselhetem lelki gondját, hanem a barrio szegényeinek is, nemcsak lelkileg, hanem bizonyos mértékig testileg is. Itt a kínai plébánián is kiveszem a részemet, 82 novemberéig 600-at kereszteltem (egyenként), több százat eskettem (mind nászmisével), naponta két misét mondok, hétvégeken 3—4-et. De a baj az, hogy itt mindenért pénzt adnak, még egy olvasó vagy autó megáldásáért is, és inkább funkcionáriusok vagyunk, mint az „atya“ megtestesítője a hívek számára. Jó részüket nem is ismerjük, mert nem vagyunk területi plébánia, és mindenhonnan jönnek ide. A barrió- ban egészen más a viszony. Ott két kápolnában zsúfolt gyülekezetnék misézem vasárnap és péntek este, és apraja-nagyja torkaszakadtából énekel; négy napközi otthont tartunk fenn szegény családokból való gyerekek számára ingyen koszttal; betegeknek orvosságot szerzek vagy kórházban biztosítok ingyen kezelést, a szegény halottaknak meg minimálisan tisztességes temetést biztosítok. így az évek folyamán valamilyen formában mindenkivel kapcsolatba jutottam. Ilyen környezetben sokkal elégedettebb az ember, mert annyi alkalom van önzetlenül, Isten szeretetéből tenni valamit, és amikor „Father“-nek szólítanak, nemcsak üres cím. P. Kráhl József SJ P. 0. Box 98 Cebu City, Philippines El sem tudják képzelni, mit jelent nekünk az önök segítsége: imáik és anyagi támogatásuk, s mindenekelőtt a barátságuk. Hiszen a munka nem lesz könnyebb, inkább évről évre nehezebb. Anyagelvűség, élvezethajhászás, szegénység és politikai bizonytalanság nagyon megnehezíti az Egyház munkáját. Az ember tehetetlennek és magányosnak érzi magát. Ezért van szükségünk imáikra. Minél tovább vagyok a misszióban, annál inkább meg vagyok győződve, hogy imádság nélkül semmit sem érthetünk el. Az ember megpróbál mindent: nem sikerül. Azt hiszi, megtette, ami csak tőle telt: semmi eredmény. És egyszerre megtörténik. Magunk is elcsodálkozunk, hogyan reagálnak az emberek, és a helyzet magától rendeződik. Hozzászoktattam magam, hogy mikor a szentmisében magam előtt látom az embereket, arra kérem az Urat: „Terjeszd Te ki a kezed erre az egyházközségre, és áldd meg őket. Újítsd meg őket Szentlelkedben!“ És ez segít. Ő segít. Hamarosan a megváltás ünnepét üijük. Fájdalmas, hogy sokan, templomjárók is, bár öntudatlanul, az önmegváltásban hisznek, nem pedig az üdvözítőnek szolgáltatják ki magukat. A legnagyobb boldogságot kívánom önöknek: hogy befogadjuk Jézust önmagunkba, családunkba, egyházközségeinkbe, itt és otthon, és szabad kezet adjunk neki, hadd lehessen Megváltónkká. P. Bel lér Lajos SVD Our Lady of Purification Parish Binmaley, Pangasinan 0715 Philippines. 82
