Szolgálat 57. (1983)
Eszmék és események - Hogyan lehetséges a kiengesztelődés a II. Vatikáni Zsinat után (Fr. Roger)
először és mindenekelőtt Krisztus és az Egyház legbenső lényegéhez kapcsolódjunk. Ha az ökumenikus szervezetek számára szükségszerű, hogy a rájuk jellemző kitartással folytassák útjukat, viszont lehetetlen elfelejtenünk, hogy az Evangéliumban a kiengesztelődés a pillanat dinamikus erejével történik. Közvetlenül, minden pillanatban éljük át: „Ha kiengesztelődés nélkül közeledsz az oltárhoz, fuss előbb kiengesztelődni testvéreddel.“ Innét pedig út nyílik az átmeneti korszakra, az egyházi intézmények kiengesztelődését megelőző korszakra: a közvetlen megvalósítás evangéliumi útja. A jelenlegi átmeneti korszakban mindenki számára lehetséges, hogy személyesen és késedelem nélkül elővételezze a kiengesztelődést, a lényeg felé tartva. Azt jelenti ez, hogy fölveszi magába azoknak az adományoknak javát, amelyeket Jézus Krisztus letéteményezett az ő népében kétezer éves vándorlásuk során. Magától értetődik, hogy az Evangélium Krisztusának ezt a közvetlen választ csakis személyes életünkben adhatjuk meg. Fölvenni magunkba az ortodox Egyházak ajándékainak javát annyit tesz, mint rábízni magunkat a Feltámadott Lelkére. Fölvenni magunkba a reformációból keletkezett Egyházak javát annyit tesz, mint megbízni Isten Szavában, hogy átvigyük mindennapi életünk gyakorlatába. Fölvenni magunkba a katolikus Egyház ajándékainak javát annyit tesz, hogy befogadjuk a feltámadott Krisztus pótolhatatlan jelenlétét az Eukarisztiában, befogadjuk abban a megbocsátásban is, amit a kiengesztelődés forrásánál kapunk... Az Eukarisztia, amely az Egyház misztikus víziójára nyílik, egészen odáig juttathat, hogy megadja az emberi személy misztikus látását. A katolikus keresztény számára a többiek adományai javának befogadása semmiképpen sem jelentheti hitének relativizálását. Próbáljuk hát megérteni, miért nem fogadhatja el a katolikus Egyház az interkommúniót, miután az az eukarisztikus hit nivellálásának kockázatával jár. A nem katolikusnak született keresztényt saját eredeti adományai javának benső összhangba hozatala a katolikus Egyház hitével nem viheti arra, hogy megtörje övéi lelkét. Hogy tehát ne váljék számukra a tagadás szimbólumává, figyelnie kell arra, hogy megőrizze az eredeti családjához való tartozás kötelékét. Sok fiatallal azt a kérdést tettük fel magunknak: Ha egyszer az az egyedülálló közösség, amelynek a neve Egyház, a megbocsátás és a bizalom földje, nem képes-e akkor megfordítani a földkerekségen a gyűlölet és a csüggedés áramlatait, hogy sok-sok nőt és férfit Krisztus teljességébe kapcsoljon, és szépséges emberi reményt keltsen, nemcsak a hívőkben, hanem hitetlenekben is? Frére Roger taizéi prior (Róma, 1982. okt. 9.) 64
