Szolgálat 57. (1983)
Az egyház szava - A szentévet meghirdető bulla
Krisztus, aki „vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért feltámadt“ (Rém 4,25). 3. Az Egyház egész életét áthatja a megváltás; abból veszi erejét. Megváltásunkért jött Krisztus az Atya öléről a világba és adta oda magát a kereszten az emberiség iránti legnagyobb szeretet tettével. Testét és vérét „emlékezetére" hátrahagyta az Egyháznak, és megtette azt a kiengesztelődés szolgájának a bűnbocsánat teljhatalmával. Az embernek a megváltást Isten szavának hirdetése és a szentségek közvetítik annak az üdvösségrendnek keretében, amelyben az Egyház mint Krisztus Teste „az üdvösség egyetemes szentségévé" (LG 48) lett. A Szentatya itt röviden jellemzi a hét szentség és a szentelmények kegyelmi hatásait. Eszerint a szentév „rendes év, amelyet rendkívüli módon ünnepiünk“, újra fölfedezve a megváltás kincseit. így jellege világosan lelkipásztori, bekapcsolódás az Egyház kegyelmi rendjébe. Másrészt világosnak kell lennie, hogy ez a különleges jelleggel telített idő, amelyben minden kereszténynek szól a felhívás, hogy mélyebben engesztelőd- jék ki az Atyaistennel Fiában, Jézus Krisztusban, csak akkor éri el célját teljesen, ha mindenki, minden egyes személy újonnan kiáll a kiengesztelődés szolgálatában — nemcsak Krisztus minden tanítványa között, hanem minden ember között — és a béke szolgálatában minden nép között. Az igazi keresztény hitnek és életnek szükségképpen olyan szeretetben kell gyümölcsöznie, amely megteszi az igazságot és előmozdítja az igazságosságot. 4. A megváltás különleges szentéve mindenekelőtt azt a tudatot szeretné új életre kelteni az Egyház fiaiban és leányaiban, „hogy kitüntetett helyzetük nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének tulajdonítandó; ha nem felelnek meg neki gondolkodásukban, beszédükben és cselekedeteikben, akkor az üdvösség helyett szigorúbb ítélet lesz osztályrészük“ (LG 14). Következésképpen minden hivő mindenekelőtt tudja meg, hogy felszólítást kapott a bűnbánat és megújulás különös aktusára. Hiszen ez magának az Egyháznak állandó magatartása is: „Egyszerre szent és állandóan tisztulásra szoruló, folyvást a bűnbánat és a megújulás útját járja" (uo. 8). így követi Krisztusnak az emberekhez szóló felhívását nyilvános működése elején: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak!" (Mk 1,15) ... 5. A bűntől való mentesség tehát a Megváltó Jézus Krisztusba és Egyházába vetett hit gyümölcse és elsőrendű követelménye. Azért szabadított meg bennünket, hogy szabadok maradjunk, és részesedjünk szentségi Testének ajándékában, testének, az Egyháznak építésére. Ennek a szabadságnak érdekében alapította Urunk Jézus Krisztus az Egyházban a bűnbánat szentségét, hogy azok, akik a keresztség után vétkeztek, újból kiengesztelődjenek Istennel, akit megsértettek és az Egyházzal, amelyet megsebeztek. Ebbe az összefüggésbe tartozik a megtérésre szóló általános felhívás. Mivel valamennyien bűnösök, mindenkinek szüksége van a lélek, értelem és élet mély 51
