Szolgálat 57. (1983)
Az egyház szava - A szentévet meghirdető bulla
megváltozására, amit a Szentírás éppen metanolénak, megtérésnek nevez. Ezt a magatartást Isten igéje, az Úr irgalmasságának kinyilatkoztatása ébreszti fel és mozdítja elő, mindennekelőtt a szentségek vételében valósul meg, és a testvéri szeretet, a testvéri szolgálat sokféle alakjában mutatkozik. A kegyelem állapotának helyreállítására üdvösségrendünkben rendes körülmények között nem elég saját vétkeink belső beismerése, sem pedig a külső jóvátétel. Hiszen Krisztus, a Megváltó Egyházat alapított, és azt az üdvösség egyetemes szentségévé tette. Ezzel megvetette az alapját annak, hogy az egyes ember üdvössége az Egyház ölén és az Egyház titka által valósuljon meg ... Erre az életadó kapcsolatra mutat a szentségi feloldozás jele is, amelyben a megbocsátó Krisztus szolgájának személyében eléri a bocsánatra szoruló embert a maga páratlan személyiségében, és újra felszítja benne azt a hitbeli meggyőződést, amitől minden további függ: „az Isten Fiába vetett hitet, aki szeretett engem, és odaadta magát értem“ (Gál 2,20). 6. A Szentatya itt tovább fejtegeti a bűnbánat szentségének lényegét, amely mindig az Egyház tette, és annak pásztorai szolgáltatják ki. 7. Különösen jelentős, hogy a szentévre eső püspöki szinódus is a kiengesztelődést és bűnbánatot választotta tárgyául. 8. „A megváltás évének különleges kegyelme tehát az önmagát ajándékozó Isten szeretetének újrafelfedezése és Krisztus húsvéti titka kikutathatatlan gazdagságának elmélyítése, elsajátítva minden formájában a keresztény élet mindennapjai során.“ Ezt szolgálják a szentév különböző gyakorlatai és sajátos jellemzője, a szentévi búcsú is. Utóbbi természetesen föltételezi a megtisztulást és benső ráhangolódást. 9. Az egész Egyház, a püspököktől a legkisebb és legegyszerűbb hívőig, érzi a hívást, hogy a megváltástól számított 20. századnak ebben az utolsó szakaszában megújult és elmélyült adventi szellemben éljen, amely a már közeli harmadik évezredre készíti elő. Érzi a hívást ugyanarra az érzületre, amivel Szűz Mária várta az Úr születését emberi természetünk gyöngeségében. Amint Mária a megváltás hajnalhasadásakor az Egyház előtt járt hitben és szeretet- ben, úgy járjon előtte ma is, amikor ezzel a szentévvel megkezdi útját a megváltás legközelebbi ezredévébe... A Megváltó Krisztus melletti tanúságával az Egyház is, mint Mária, új remény lángját gyújthatja meg az egész világ számára. 10. A megváltás egyszersmindenkorra megvalósult, de alkalmazni kell és ki kell terjeszteni a világ mindig nagyobb és mélyebb megszentelése érdekében. Ebben az évében bensőséges remény éltet, hogy minden Krisztus-hivő találkozik e szándékban, azok a testvéreink is, akik valódi, ha nem is teljes közösségben vannak velünk: az Isten emberré lett Fiába, Megváltónkba és Urunkba vetett közös hit és közös keresztség révén ... Már most örvendezünk, hogy sokan készülődnek az idén különösen ünnepelni Krisztust, mint a világ életét. Sikert kívánok szándékuknak, és áldást kérek rá az Úrtól. 11. A pápa áttér a szentév lefolyására és gyakorlataira. Ezeket csak általánosságban határozza meg, mivel a jubileumot egyszerre ünnepük Rómában és az egész világon, s a részletek megállapítását az egyes egyházmegyék püspökeire hagyja. A lényeg a bűnbánatra és megtérésre való felhívás, s a búcsú elnyeréséhez a személyes és teljes szentségi gyónás meg a méltó szentáldozás. A zarándokokat kísérő papok egyház52
