Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: „Mindörökké fiatal“

megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk“ (Tit 3,4-6).

Újjászületésünk ebben a fürdőben nem csupán egyetlen alkalommal történő esemény, mint ahogy az fizikai belépésünk a világba, hanem állandó folyamat: a keresztség nem egyszeri új élet fürdője, de igazi örök ifjúság forrása számunkra. Állandóan születünk Krisztusban, és amint maga „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké“ (Zsid 13,8), úgy a Krisztusban való folytonos születésünk állandó lelki ifjúságot ad számunkra: „Bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul“ (2Kor 4,16).

Ez a folytonos újjászületés nem könnyű folyamat. Naponta szülési kínokat kell elszenvednünk, hogy megszülessék bennünk az új ember: „Sírtok majd és jajgattok, ... szomorkodtok, de szomorúságtok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé gyötrelmére“ (Jn 16,20-21). A tegnap kínja a ma anyja, mai életem Krisztusban a tegnap gyermeke. Amint Krisztusnak kereszthalálába került a mi megváltásunk, úgy nekünk is bizonyos értelemben mindennapos meghalás az újjászületés ára: „Tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele (Krisztussal) együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek" (Róm 6,6); „Meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint“ (Róm 7,6).

E küzdelem során új, krisztusi normák szerint megélt emberséget kell kikovácsolnunk mindennapjaink számára: „Vessétek ie a régi embert szokásaival együtt és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására, a teljes megismerésig“ (Kol 3,9-10); „Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, újuljatok meg lélekben, hogy magatokra tudjátok ölteni az új embert, mely Istenhez hasonlónak lett teremtve“ (Ef 4,24; vö. Róm 12,2; 1Kor 5,7-8).

A két imént idézett szöveg egybehangzó kifejezéspárja — „Teremtőjének képmására“, „Istenhez hasonlónak lett teremtve“ — az ember megújulásának igazi értelmére utal. Amint a gyermek hasonlít szüleire, úgy hasonlítunk mi is Istenre azért, mert Isten gyermekei vagyunk. Megújulásunk csakugyan születés, új születés Istentől Krisztusban. E születés révén nemcsak mint teremtmények vagyunk gyermekei a Teremtő Istennek, hanem Jézus istenfiúságában részesedünk: úgy lesz Isten az Atyánk, mint ahogy ö Jézus Atyja.

Ez a csodálkozó, örömteli, nagyszerű felismerés járja át a páli leveleket és János írásait: Isten gyermekei vagyunk! A római levél összekapcsolja istengyermekségünk témáját az egész teremtés megújulása gondolatával: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelket kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa szólítjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkűnkben, hogy

36