Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: „Mindörökké fiatal“

ismételten újjá tudott születni, meg tudott fiatalodni. Gondoljunk akár a „sötét századok“ (8.-10.) utáni középkori egyházi renaissance-ra, akár a protestáns reformációt követő katolikus reformkorszakra, akár XXIII. János pápa és a II. Vatikáni Zsinat „ablaknyitására“: az Egyház újra és újra legyőzhetetlen fiatalos energiáról tesz tanúságot. Szentjeit húsz évszázadon át ugyanaz az ifjúi lelkesedés fűti. A 2. századi Antióchiai Ignácot, a 16. századi Morus Tamást vagy a 20. századi Maximilián Kolbét ugyanaz a Lélek teszi képessé vértanúságra; évszázadok választják el Remete Szent Antalt Clairvaux-i Szent Bernáttól, Assisi Szent Ferencet a kalkuttai Teréz anyától, mégis az igénytelen szegénységnek ugyanaz az őrült szeretete hajtja, űzi őket a pusztába, a kolostorba, a koldulóösvényre vagy a legszegényebbek közé. Csakugyan azt kell mondanunk, hogy az Egyház a fiatalok Egyháza: mindenki, aki részt vesz az Egyház kegyelmi életében, és abban a mértékben, amennyire részt vesz benne, bármi legyen is éveinek száma, mindig fiatal marad. Olvassunk bele a Szentírásba, keressük, próbáljuk meglelni ennek az örök fiatalságnak a nyitját, próbáljuk megfejteni a titkot, mi tartja meg az Egyházat, az Egyház tagjait mindig fiatalnak.

Krisztus jövetelével új nap virradt a világra. A betlehemi csillag igazi hajnalcsillag volt: új kor hajnalát jelezte. Az új ég és új föld (Jel 21,1) látomása már ott derengett a pásztorok szeme előtt, amikor angyalok vették őket körül, amikor a jászolba fektetett Gyermeket csodálták. Némaságával már a pólyába takart Gyermek ezt hirdette: „íme, én újjá alkotom az egész teremtést“ (Jel 21,5). Első csodájával Jézus a vizet borrá változtatta: jelenléte drámai változást hoz a világba, a régit valami új, valami minőségileg jobb és nemesebb váltja fel, mámorító szeretet köti össze a világot Istennel. Jézus a hét első napján támadt fel halottaiból: vele, művével új teremtés veszi kezdetét, feltámadt testében új világ kelt ki a sírból. Minden keresztény valami új születésének tanúja a világban. Hite képessé teszi őt, hogy lássa: eltűnik minden, ami régi és öreg, s egy ifjú új világ van születőben. Az evangéliumok, a levelek és a többi írások ismételten hangsúlyozzák, hogy Jézus új szövetséget hozott (Lk 22,20; 1Kor 11,25; 2Kor 3,6; Zsid 9,15; 12,24), új tanítást (Mk 1,27), új parancsot (Jn 13,34; 1Jn 2,7-8; 2Jn 5) hirdet, s formálódik már az új Jeruzsálem (Jel 3,12; 21,2), amelyben új ének (Jel 5,9; 14,3) dicséri az Urat.

Az egész teremtésnek ez az újjáalkotása végső soron a végett a teremtmény végett történik, aki azt eredetileg elrontotta: az emberért. Jézusban a világ egy Ember által újul meg, hogy az ember megújuljon. Krisztus megváltó műve újjáteremt minden embert, aki hatni engedi magában Jézus működését, szeretetét. Ereje először a keresztségben ér el bennünket, az hozza meg számunkra az új életet: „A keresztségben eltemetkeztünk vele a halálba, hogy, miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk" (Róm 6,4); „Istenünk ... megmentett minket, nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és

35