Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Kozma György: Isten: igen, Egyház: nem?
Kozma György ISTEN: IGEN, EGYHÁZ: NEM? „Túl gyakran fordul elő, hogy az egyház régimódi, és nem tud kikecmeregni múltjának terhelő eseményeiből. Sokszor oly módon tolmácsolja a rábízott üzenetet, ahogy nem is lenne megvalósítható. Nem egyszer másodlagos és mellékes dolgokat vesz komolyan, és elnéz más, a mai időkben sokkal fontosabb dolgok fölött, vagy legalábbis elintézi őket egy felületes intézkedéssel, amelyet maga sem vesz komolyan. Még a II. Vatikáni Zsinat után is hűségesebb a betűhöz, mint a törvény szelleméhez..." — Mindezt nem egy hitehagyott, megha- sonlott ember írta, hanem a zsinat egyik legismertebb hittudósa: Karl Rahner. (Schriften IX/482.) Nem a csalódás hangja csendül ki mondataiból, hanem a féltő szeretető. Tegyünk mindjárt különbséget azok között, akiknek a címben említett szólam csak ürügy vagy álarc, és azok között, akiknek fáj mindaz a gyengeség, amely Krisztus Titokzatos Testének emberi arcát elcsúfítja. Akik csak ideológiát akarnak gyártani eltökélt életmódjukhoz, azok úgy hivatkoznak az egyház hibáira, hogy valójában semmi konkrét igény nem olvasható ki szavaikból. K. Rahner imént idézett szavai azonban arról tanúskodnak, hogy neki valós, jogos és konkrét igényei voltak az egyházzal szemben, és mivel nem látja megvalósulva őket, szenved szeretete tárgyának hiányosságaitól. Nem önmagát tekinti, hanem azt, akit szeret. Az alábbi eszmefuttatás arra a kérdésre keresi a választ, amelyet ugyanúgy feltesz magának a gyakorló hivő, mint az egyházzal csak most ismerkedő megtérő: Miért mondjak igent az egyházra? Minden fogyatékosságával együtt. Schütz Antal az egyház tagjai között különbséget tesz. Vannak, akik centrifugális mozgással kifelé tartanak az egyházból, és a fennálló hibákra hivatkoznak, pedig valójában csak arról van szó, hogy erkölcsi követelményeit tartják megvalósíthatatlannak, vagy tévhiteik omlottak össze, amelyeket — alaptalanul - az egyház tanításával azonosítottak. Rendszerint maga Isten rombolja le ezeket a bálványokat, és akinek nincs elég gyakorlata a kegyelmi tények felismerésében, az ilyenkor elpártol az egyháztól. így fordulhat elő, hogy betegség, csapások idején a vallás ellen fordulnak sokan: „Miért engedi az Isten?!“ indokolással. Pedig csak az történt, hogy Isten maga rombolt le bennük egy hamis elképzelést, amely biztosító társaságnak nézte a vallást. Az ilyenek gondolkodásmódja semmiben sem különbözik a terroristák, vagy egyes modern filozófiák gyakorlatától, akik kiterveltek maguknak egy bizonyos, jónak ítélt életmódot, és ahhoz gyártják az ideológiát. Az ilyen meggyőződés nem világnézet, nem a valóság megismerésére való törekvés, hanem többé-kevésbé erőszakos világformálás saját képükre és hasonlatosságukra. 30
