Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között

az a dolog természeténél fogva még nem vált be, még nincs átgondolva. Egyikmásik csakugyan bolondság volna, lehetetlen vagy káros. Hogy is lehetne másképp! De ha ebből az a következtetés, hogy az új hátrányos helyzetben van a beválttal és átgondolttal szemben, akkor magának a hitnek életszerű mivolta forog veszélyben.

Ahol megengedik és elősegítik a hipotetikus gondolkodást, ahol elkezdik kiszínezni: mi minden lehetne a kereszténységből, ha komolyan vennék, ott világossá válik, hogy még egyáltalán nem fedeztük föl egészében a hit ügyét, sem egyénileg, sem tárgyilag. Az egyház még távol van attól, hogy kimerítette volna lehetőségeit. Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának (vö. Ef 3,8) sosem jutunk a végére. Az egyház bámulatosan vitális elindulása Latin-Amerikában bizonyára döntő módon összefügg azzal, hogy ott új szemmel látták meg és újra értelmezték a hit összefüggését az élet valóságával, egészen a nagy társadalmi összefüggésekig. Ez a folyamat természetesen nem volt veszélytelen; de szükség volt rá, hogy kijussanak a halálos apátiából.

3.4 Hit és élet állandó összefüggése

Nincs olyan hitbeli képzés, aminek közvetve vagy közvetlenül ne lennének társadalmi hatásai is. Társadalmilag jelentős tény lenne az is, ha a keresztények visszahúzódnának a társadalomból. Ezért a hit kérdésének nem szabad egyházközpontú beszűkülésre vezetnie. Az egyház ifjúsági munkája - ott is, ahol kifejezetten a hit kérdéseivel foglalkozik — az egyházban é s a társadalomban történik.

Figyelemre méltó, hogy ma vallásilag elkötelezett fiataloknál sokszor tapasztaljuk a lelki és társadalomerkölcsi elkötelezés világos kapcsolatát. Nem lehet az egyikre igent mondani, a másikat meg lebecsülni. Egyes hivatalos képviselők látszólag ilyen módon szeretnék felosztani a taizéi jelenséget. Ez azonban nem megy. Az egyik egész szorosan összetartozik a másikkal.

De nemcsak a nagy társadalomban való életvitelről van szó: a szűk környezetben is hit és élet szoros kapcsolatára törekszenek. Kérdeznünk kell tehát: nem legalábbis egyenlően fontos-e a hitvallással az „életvallomás“, vagyis annak megvallása, mi a fontos az embernek.

Az itt felsorolt elvi megfontolásokat tapasztalatcseréknek kell követniök. Valószínűleg meglepetéssel tapasztaljuk majd, mi minden történik ténylegesen, és mi történhetnék egy kis fantáziával és kellő személyes részvétellel. Mindenesetre ellene kellene szegülnünk annak a bénító elképzelésnek, hogy a hit közlése a mostani fiataloknál szóba sem kerülhet. Mindig számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy fiatal keresztények hitük szellemével megszégyenítik és kihívják a felnőtteket, de legfőképpen megajándékozzák őket.

Forrás: Adolf Exeier: Möglichkeiten der Glaubensverkündigung in der außerschulischen Jugendarbeit, in: Heimatlos in der Kirche? hrsg. v. Dinger/Volk, Kösel-Verlag, München 1980. Rövidített fordítás.

29