Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között
képpen okolja meg: „A fiatalok az élet értelmét feltáró rendszerek igazságtartalmát inkább egy-egy hitelre méltó személyiségről próbálják leolvasni, mint hogy az értékrendek ismerettartalmának szilárdságát vizsgálnák. A keresztény hitet a hívők hitelessége, megbízhatósága alapján ítélik meg, továbbá aszerint, milyen vonzók emberileg a hitből meggyőző erővel élő csoportok.“ Mindenekelőtt igazi emberek közti kapcsolat az igény. A közlés kapcsolatára való készség önzetlen szolgálatkészséget jelent. Paradox módon az igazán önzetlen szolgálat magának az egyháznak tesz jót; reá is érvényes: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti“ (Mk 8,35párh). Ha az egyház missziós jellegű akar lenni, nem lehet önközpontú. A mai ifjúság széles köreiben erősen fejlett a másféle kifejezési formák iránti érzék, vagy legalább ennek készsége. A közlekedőképesség sokféle kifejezési készséget jelent; épp úgy magába zárja a mozdulatok és mimika iránti érzéket, mint a fellépés bátorságát (játékban, pantomimban, színdarabban) és a nyitottságot a zene meg a csend iránt. Ahol biztatják a sokféle kifejezőképességet — kollázsok, tréfás darabok, rajzok stb. —, ott kifejlődhet a fölfedezés, a kreatív elsajátítás. Nem módszertani trükkökről van itt szó, hanem elsősorban másfajta beállítottságról. Már nem tanítunk, hanem bábáskodunk. Ezért olyan módszerek kerülnek használatba, amelyek ösztönzést adnak, kérdezésre indítanak, fölfedezésre, önálló fejlődésre segítenek. 3.2 A hit ügyének új fölfedezése A fiatalság többet követel jobb módszernél: új látást a hit dolgában. A kiindulási pontok igen különbözők. Nem is egyezne meg az eddig mondottakkal, ha csak egyetlen utat tartanánk lehetségesnek. Mégis legalább egyet meg akarok nevezni, ahonnét kiindulva újonnan fölfedezhetjük a hit ügyét. A hangadó katekizmusok vezető eszméjét a reformáció ideje óta így fogalmazhatjuk: „Teljesítsd vallási kötelességedet, hűséges engedelmességgel az egyház iránt, hogy a mennybe juss!“ Három kötelességet állítottak elénk: higy- gyük, amit az egyház tanít; tartsuk meg Isten és az egyház parancsait; használjuk a kegyelemeszközöket. Népszerű „kivonatban“ a kötelességek hangsúlyozása a bebiztosítás gondolatához vezet, nem pedig kockázatvállalásra, vagy éppen a hit melletti szenvedélyes elkötelezésre. De nagyon is kérdéses, az legyen-e a keresztény mindenekfölötti igyekezete, hogy teljesítse kötelességeit, különben pedig maradjon minden a régiben. Jézus igehirdetésében mindenekelőtt a gondolkodás átalakulásáról és „megtérésről“ van szó. Aki ezt felfogta, azon fog igyekezni, hogy önmagában és a világban - másokkal együtt — úgy változtassa meg a dolgokat, hogy lehetőleg messzemenően megfeleljenek hite és élete reményt nyújtó horizontjának. 27
