Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között

korában tért meg. 28 éves volt, mikor a pápa megerősítette első szabályát. Szent Klára 16 éves fejjel szökött meg hazulról, hogy Ferenchez csatlakozzék. Árpádházi Szt. Erzsébet 24 esztendős korában halt meg; jótékonysági „ostobaságai“ és „túlzásai", amelyek elűzésére vezettek, még sokkal előbbiek. Padovai Antal 21 éves korában kezdett prédikálni. Csak 36 évet ért meg. Tours-i Mártonnak (316—397) nem püspöki működése maradt meg legjobban az emberek emlékezetében, hanem hogy kettévágta köpenyét, és felét egy koldusnak adta; ekkor még nem volt 18 éves, hiszen 18 éves korában keresztelkedett meg. Lisieux-i Kis Teréz először mindenestül környezetének áthagyományozott jámborsági formáiba kényszerült. De önálló bibliaolvasása újra fölfedeztette vele az egészet. Egy felnőttnek, akár jól képzett teológusnak is, valószínűleg túl sok gátlása lett volna ilyen fölfedezésekhez.

Ilyen történeti háttér előtt föl kell vetni a kérdést: Milyen esélyei vannak ma, hogy a fiatal nemzedék újféleképpen, önállóan magáévá tegye és így újonnan fölfedezze az evangéliumot?

2.3 A fiatal nemzedéket önálló szerep illeti meg az Egyházban

Nem téveszthetjük szem elől, hogy az ifjúságnak a társadalomban és az egyházban betöltött szerepe között feszültség uralkodik. Társadalmi helyzetében a fiatalság ma eleddig ismeretlen öntudatra és önmagáról alkotott elképzelésre jutott. De az egyházat illetően nem éppen erősen fejlett az öntudata. Kezdeményezéseit a valóságban vagy egyáltalán nem veszik komolyan, vagy hamar megfékezik.

Ha ma nem akarunk eleve gátat állítani az ifjúságnak való hatékony hithirdetés elé, akkor mindenekelőtt az idősebb nemzedék irányában kell igényt emelnünk. Készen kell állniok annak elismerésére, hogy a fiatalok nem akarják egyszerűen átvenni, amit ők számukra kigondoltak. Mi több: azt is meg kell engedniök, hogy a fiatalok Jézussal egyesült szemléletmódjukkal gazdagítani tudják az egyházat. A német szinódusi határozat szerint: „Minthogy a fiatal ember különben is érzékeny az új iránt, éppen neki különös esélye van a hit igazságának új fölfedezésére."

Ha komolyan vesszük a fiataloknak az egyházban vitt önálló szerepét, akkor nem elég csak arról beszélni, hogy az egyház szolgálja a fiatalokat; éppen ilyen fontos azt is elmondani, hogy a fiatalok szolgálatot tesznek az egyháznak és embereinek, valamint a társadalomnak és tagjainak. Nem elég „a kellő játékteret" megadnia az ifjúsági munkának, „amelyben a felelős szabadság érvényesülhet" (szinódusi határozat). A megadott játéktér könnyen játszótérré válhat abból a célból, hogy a fiatalok kitombolhassák magukat, s így ne váljanak veszélyessé.

Döntő fontosságú, hogy az idősebb nemzedék komolyan veszi-e, tekintetbe veszi-e, meggondolja-e a fiatalabbak önálló hozzájárulását. A hit dolgaiban is úgy kell lennie, hogy az egyházi ifjúsági munka ne a fiatalokért, hanem

24