Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között
velük folyjék. Ha idősebb papokkal és más hitoktatókkal beszélgetünk az ifjúsági katekézisről, feltűnő, hogy egyesek egyszeriben készek kifejteni, mi mindent akarnak ő k tenni. Ők, az idősebbek, tanítani akarnak, folyvást arról beszélnek, mi az ó kötelességük, de arról alig, mit adhatnának nekik a fiatalok. Módszertanilag kevéssé gyakorolják be az önálló megnyilatkozásra ösztönző eljárásokat. A Biblia különben figyelemre méltó kijelentésekkel utal a fiatalok önálló szerepére, a hit dolgaiban is. A Lukács-evangéliumban Isten angyala így hirdeti meg János működését: „Az apák szívét fiaik felé fordítja“ (1,17). Az 119. zsoltárban a fiatal, Isten szándékaiba behatolva, így beszél: „A véneknél tapasztaltabb vagyok, mert rendeléseidre hallgatok“ (99. v.). A fiatal egyház magára vonatkoztatta Joel jóslatát, hogy Isten Lelke nemcsak öregekre, hanem fiatalokra is kiárad, nemcsak műveltekre, hanem az alsóbb rétegekhez tartozókra is (Csel 2,17k). E kijelentésekhez csatlakozva azt mondhatjuk: az egyház mindig újonnan az előtt a feladat előtt áll, hogy megtérjen a fiatalsághoz, és figyelmes hallgatója legyen. Persze nem egyszerű szerepcseréről van szó, úgyhogy most már csak a fiataloké legyen a szó. Képtelenség lenne azt állítani, hogy az egyházban minden jó újítás fiataloktól származott, az öregek pedig legyenek szívesek befogni a szájukat. Hanem partneri együttműködésről. Ebben az összefüggésben különösen nehéz kérdés az, hogyan jussanak kellőképpen szóhoz az egyházban az ifjúság alsóbb rétegei. A fiatalok önálló szerepe az egyházban nem magától értetődő. Jelenleg ismét az az irány erősbödik, hogy az egyház legyen zárt, keményen rendezett szervezet, és egyoldalú hangsúlyt kap a pásztorok iránti hűséges odaadás. Ez érthető. Az engedelmességre való készség is növekvőben van. A néhány éve még magától értetődő magasfokú „egyházi allergia“ nagymértékben a múlté. Persze azért nem kell éppen megújult intenzív egyháziassággal számolnunk. A fiatalok közösséget keresnek, de egyáltalán nem mindig az egyházat. Nem kaptak sebeket az egyháztól, de nem is érdeklődnek különösebben iránta. Ehhez számukra túl öreg, túl prűd és túlságosan csak önmagával foglalkozik. Ennek ellenére esélyei vannak a szilárd, zárt közösségnek. Sőt új keletjük mutatkozik az ifjúság körében pl. modern ifjúsági vallások meggondolkoztató, több tekintetben is veszélyes jelenségében, amelyektől nem óvhatunk eléggé. Ennyit a hagyományos program kritikus felülvizsgálatáról. Meggondolásaink harmadik, utolsó részében a lehetséges új kezdeményezéseket keressük. 3. Néhány új kiindulás! pont 3.1 „Hirdetés“ helyett „a közlés kapcsolata" Ahol csakis „hirdetésről“ beszélnek, ott nehezen lehet megvalósítani a partneri elvet. A „hirdetés“ szóval ui. szinte kényszerűen a hangos monologizálás 25
