Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Adolf Exeler: A hithirdetés lehetőségei a fiatalok között
De egyáltalán nem biztos, hogy amit az idősebb keresztény nemzedék a hit terén fontosnak tekint, ugyanazt tartják fontosnak a fiatalok is. Mint a német szinódus körkérdése megmutatta, a fiatalabb katolikusoknak ma az a benyomásuk, hogy az egyház elsősorban az idősebb nemzedék s ezeken belül is a templomjárók által vallott értékek iránt érdeklődik, ezeknek kötelezi el magát, de alig annak, amit a fiatalabb generáció fontosnak és értékesnek. Ameddig ez az uralkodó benyomás, nem várhatjuk, hogy sikeres legyen az olyan hithirdetés, ami túlnyomórészt az egyházba való kritikátlan besorolódást célozza. Ebből kiindulva egy alapvető jelentőségű tételhez jutok: 2.2 Az ifjúság nem a hithirdetés tárgya, hanem a közlés önálló partnere A „hithirdetés“ emlegetése eleve hamisan állíthatja be a váltókat, amennyiben szinte szükségszerűen összefügg vele a beszélőkre és hallgatókra történő felosztás. Az elsők adó alanyok, az utóbbiak befogadó tárgyak. Az elsők birtokon belüliek, az utóbbiak nincstelenek; amazok rendelkeznek a hittel mint biztos javukkal, emezeket intve, hogy áhítatos tisztelettel fogadják a rájuk bízott atyai örökséget. Már most elkerülhetetlen, hogy idősebb emberek jelentékenyen másképpen gondolkodjanak, érezzenek, tapasztaljanak és fogalmazzanak, mint fiatalabbak. Ifjak és felnőttek elképzelései ugyanarról a dologról igen különbözők. A felnőtt rendet akar, megoldásokat, egyértelmű tanítást, korlátolt elkötelezést. A fiatal szereti a nyitott kérdéseket és az egyéni megrendülést. Általában meg kell állapítanunk: Az Egyház nem eléggé fiatal. Fogyasztói szerepre kárhoztatja a fiatalokat: tegyék magukévá pontosan azt, ami az öregebbek testére van szabva. Csakhogy éppen ez a szerep felel meg legkevésbé fiatal embereknek, ök olyasvalakit keresnek, aki erejük javát veszi igénybe és használja fel. Helyénvaló itt megvilágítani a különbséget Krisztus és az Egyház között. Krisztust fiatalnak érzik, az Egyházat öregnek, sőt öregesnek. Érdemes egy kis történelmi megvilágításba helyezni ezt a jelenséget. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a Jézus által kiváltott mozgalom (tág értelemben) az ifjúságé volt. Jézus halálakor valószínűleg fiatalabb volt, mint az egyházi ifjúsági munka legtöbb felelős vezetője, tanítványai pedig még fiatalabbak. A vezető egyházi körök túlnyomó része idősebb, mint halálakor Jézus. Érdemes elgondolkozni ezen. Az egyháztörténelemben szintén lehetetlen észre nem vennünk, milyen jelentősége van a fiataloknak a hit elevenen tartásában. Az Egyház nagy korszakai azok voltak, amikor a fiatal nemzedék saját kezdeményezéséből, saját módján azonosult az evangéliummal, amikor a maga módján — nem ritkán kifejezetten az idősebb nemzedék ellenében — újra fölfedezte és megvalósította az evangéliumot. Ez ugyan legtöbbször megzavarta a „birtokban lévő“ öregeket, de előbbre vitte az Egyház egészét. Néhány példa: Assisi Szent Ferenc kb. 20 éves 23
