Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Teleki Béla: Fiatalok és Jézus Krisztus

fiatalokra a ti környezetetekből, akik hívását követik, és hajlandók úgy élni, mint ő ... hogy így jelei lehessetek Isten működésének testvéreitek és nővéreitek között.“

Szeretném, ha soraim: reflektorozásom és ollózásom egy apró, törpe lépés lehetne ez irányban.

1. Ki az a „fiatal“?

Amikor fiatalokról beszélek, az emberi élet második évtizedét tartom szem előtt. Pontosabban a 12 évesektől kezdve mindazokat a 24 éven aluliakat, akik még nem léptek házasságra. Ez a 10—12 év az emberi életnek épp olyan sajátságos szakasza, mint a gyermek-, a felnőtt és az öregkor, de nagy különbséggel. Mert a gyermekkor különleges mivoltát elismerjük, oltalmazzuk és gyámolítjuk gyermekeinket, megengedjük, hogy a gyermek gyermek legyen. A felnőtt kor önállóságát is jól érezzük, és megköveteljük, hogy a felnőtt felnőtt legyen. Az öregkort is méltányoljuk, igyekszünk könnyíteni rajta, s mi sem természetesebb előttünk, mint az, hogy ezek az emberek öregesen viselkednek. Azt viszont nem igen fogadjuk el, hogy a fiatalkor is az ember életének egy sajátságos szakasza. Ezért a fiatalokat hol gyerekeknek, hol pedig felnőtteknek vesszük. Nem engedjük meg nekik, hogy fiatalok legyenek. Neheztelünk rájuk, és szemükre vetjük, ha tizenévesen viselkednek.

Tetszik nekünk felnőtteknek vagy sem, a fiatalkor mégis különálló és nagyon fontos szakasza az emberré válásnak. Jelentősége szempontjából a gyermekkor első négy éve mellé állíthatjuk. A fiatal teljesen „külön világ“. Se nem gyerek, se nem felnőtt. Vagy pedig gyermek is és felnőtt is egyszerre. Szociális és érzelmi vonalon olyan bizonytalan és labilis, mint egy gyermek. Viszont testi és értelmi síkon felnőtté válik. Ez az átmenet kora. Végletesen ellentmondásos életszakasz. Ezért a tizenéves állandó feszültségben él. Az első számú problémát önmaga jelenti: a benne végbemenő testi-lelki változások, amelyek hirtelen szakadtak rá. A másik nehézséget a felnőttek okozzák, amikor a fiatalok alapvető jogait elvitatják, de ugyanakkor követelményeket támasztanak velük szemben. Persze a felnőttek szokásvilága is számtalan konfliktushelyzetet teremt. Külön nehézség a tizenévesnek az a sok korlát, amibe vágyai ütköznek, bilincsbe verve valóságos vagy vélt érvényesülését. Külön problémakör az a tény, hogy az iparilag fejlett társadalomban a fiatalkor jóval meghosszabbodott. Az egyszerű népeknél az ifjúság testi-lelki fejlődési üteme higgadt, és 16—18 éves korban már érett, felnőtt embernek számítanak. Az iparilag fejlett világban viszont az életmód, a hírközlő eszközök stb. a fiatalok fejlődését felgyorsították, de szociológiai érettségüket a 24—28. évre tolták ki.

A fiatalt testi fejlődése a 14—16. évben „felnőtté“ teszi. Nemileg érett lesz. Ezért elhagyja a gyerekes játékokat, sokszor még gyermekkori kapcsolatait is felszámolja. A felnőttekhez viszont nem közeledhetik, nem viselkedhetik felnőt- tesen. Visszatartják ettől részben saját pszichés gátjai, részben a felnőttek til13