Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Teleki Béla: Fiatalok és Jézus Krisztus
tása. Ezért befelé fordul, elzárkózik, elkülönül. Ugyanakkor ő sem képes szeretet nélkül élni. Viszont szeretne saját lábára állni, és megjátssza az „önállósdit“. A nehézségektől és a kudarctól való félelme az ábrándozás fellegvárába űzi. Ezért a fiatal sokat töpreng önmagáról, a világról, a szerelemről, házasságról, jövőről. Ilyenkor nagy segítség, ha a felnőttben megértő beszélgetőtársra talál. Eközben alkalom nyílik figyelmét Krisztus felé irányítani, és segíthetjük abban, hogy Jézussal alakítsa jövőjét. A tizenéves sokat szenved tényleges vagy vélt magányosságban és megnemértettségben. Menekvést csak az ugyanolyan neműek, majd a másneműek barátságában talál. Ez menti meg az életnek. Pszichikai kényszer hajtja a baráti körbe. Ha környezete nem egyengeti számára a barátság útját, eltévedhet a galerik labirintusában. Ha viszont felismeri Krisztusban legjobb barátját, képes lesz krisztusi életet kialakítani. A fiatal vonzódása a másik nem iránt először szubjektív okokból áttételesen jelentkezik, mint rajongás színészekért, művészekért, sztárokért. Arcképeiket, aláírásaikat és műveiket gyűjti. Nagyon fontos, hogy találkozzék az igazi Krisztussal, aki rajongását és rokonszenvét teljesen ki tudja elégíteni, azzal a Krisztussal, aki a legsikeresebb és legideálisabb ember. Csak így kötelezheti el magát neki életre szólóan. A fiatalkorban is különböző fejlődési szakaszokat mutathatunk ki, bár ezek nagyon viszonylagosak. Minden fiatalnak egyéni fejlődési útja van. A prepuber- tás ideje a serdülés vihar előtti néhány nyugodt éve (10-14), amikor a fiatalt fel kell készítenünk mindarra a változásra, ami hamarosan a nyakába szakad. A pubertás a serdülés folyamata (12-18), jellemzi a testi érés és a szellemi fejlődés nagy üteme. Ezután egy aránylag nyugodtabb időszak következik (16—22): a serdülés által felvert hullámok csendesednek, és a fiatal befut a felnőtt kor kikötőjébe'. (A Directorium catechisticum generale az olasz terminológiát követve preadolescens, adolescens és ifjúkorról beszél.) 2. Jézus Krisztus a fiatalok teológiai „helye“ Krisztus az a személy, akiben a fiatalok találkozhatnak itt és ma az Istennel2. Ez a találkozás gazdag változatokban jelenik meg. Isten ugyanis a kinyilatkoztatásban nemcsak emberi szót használ, hanem igénybe veszi Jézus egész egzisztenciáját és tapasztalatvilágát: életvitelét, szavait, cselekedeteit, emberekkel való kapcsolatait, tépelődéseit, harcát, szenvedését, halálát és feltámadását. Ezért lett a Názáreti Jézus egész egyénisége, minden cselekedete, sőt tapasztalatvilága „locus theologicus“, az Istennel való találkozás, Isten tervrajza, Isten és az ember kapcsolatának mintája, a vallásos élet példaképe a fiatal számára. Ez az emberi tapasztalás összetett és sokrétű, mert Jézus Krisztus mindenben hasonlóvá lett az emberekhez, kivéve a bűnt. Názáreti életében megtapasztalta az ember családi életének sokrétű vonatkozásait: a gyermek, ifjú és felnőtt kort. Megvalósította az alkotó, a dolgozó embert. Ismerte és felhasználta kultúrkörének lehetőségeit, az élet adta örömöket és megpróbáltatásokat. Jézus 14
