Szolgálat 56. (1982)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

Kínából idejöttek és a helyi taiwaniak között. Nagy békében és együttműködésben van­nak. Csak azt sajnálom, hogy nem tudom teljes időmet nekik szánni, mert kb. 30 km-re van egy másik plébániám is, ami nagyon le van rongyolódva mind anyagiakban (a temp­lom és a plébános háza ősszedúlöben van), mind pedig lelkileg. Ott hat év óta nem lakott misszionárius. Csak vasárnapokon szaladt oda valaki misét mondani egy marok­nyi csoportnak. Több mint 600-at kereszteltek meg az elmúlt 25 év alatt, és vasárnapon­ként jó, ha 20—30 ember részt vesz a misén. Nagyrészt fiatalokat kereszteltek (több lányt, mint fiút), és ezek legtöbben elköltöztek a nagyvárosokba, ahol jobb munka és pénzszerzési alkalom van. Most egyik nagy feladatom (a püspöki kar utasítása), hogy 6—8 faluban megkeressem, hova tűntek el ezek a fiatalok, megtudni címüket, és be­utasítani ókét a helyi plébániákhoz. A lányoknál persze az a baj, hogy annak idején kevés elfogadható katolikus fiú volt, azért legtöbbet pogányokhoz adták, és ott igen gyakran megfeledkeztek a vallásukról. Sokat szaladgálok, nem sok eredménnyel. Egy intelligens mélyhitű hívem mondta a napokban, mikor egy nem keresztény fiatal pár esküvőjét beszéltük meg: egy távolabbi rokona szemrehányást tett neki, hogy elhagyta őseik vallását. Ez nálunk az egyik nagy probléma. Nem képesek belátni, hogy a taoista meg a buddhista vallás előtt a kínaiak hosszú időn át tisztelték az Eget. A buddhista vallást nem tartják „külföldinek“, a kereszténységet igen. Ebben persze mi is hibásak vagyunk. A mi püspöki karunk rómaibb a rómaiaknál az inkulturálódásban. Itt aztán van még egy másik probléma is. Püspökeink majdnem kivétel nélkül a kínai szárazföld­ről valók, a papság nagy része szintén, és nem igen akarják elismerni, hogy a tajváni nyelv más, mint a hivatalos mandarin nyelv. Különösen a falusi nép és az idősebb gene­ráció nem érti a mi liturgiánk nyelvét. — Mindenesetre egyik vigasztalásom, hogy újra a magyar misszióban dolgozom a megmaradt magyar jezsuitákkal. P. Rab Pál SJ 19 Minyu Rd. 651 Peikang, Taiwan, R. 0. C. + A nyárra megint van egy 8 napos meg egy 30 napos lelkigyakorlatom. Jövóre is elő van irányozva két 30 napos. Többet is lehetne adni, ha az iskola nem kötne le. A tavaszi ószakai papi összejövetelünkre Teréz anya is eljött: kb. egy órás beszédet tartott, majd velünk ebédelt. En is váltottam vele egy pár szót. Különben havi papi összejöveteleink­nek nagy népszerűsége van: szerzetesek és világiak, japánok és külföldiek együtt, nincs különbség. Fél 11-kor kezdjük, s három óra felé végzünk. Mindig van valami tartalmas program, fejtágítás, megbeszélések, meghívott előadók stb. Együtt ebédelünk (a püspök fizeti). Néha koncelebráció. Szóval nagyon jók. Az érsek nagyszerű ember, ő is ott van mindig, egyszerű, kedves, alázatos és határozott. Mindenki szereti. P. Béky Gellért SJ Akamatsu-chó 3-1-21 Nada-ku, Kobe, Japan + A négy missziós nővér, a Szeplőtelen Szűz szolgálóinak kongregációjából, 1981. nov. 12-én szerencsésen megérkezett Rio de Janeiro repülőterére! Te Deum laudamus! Több mint 80 kolostor portáján kopogtattam eddig nővérekért. Három missziós plébániá­mat zászlókkal és felírásokkal díszítettük fogadásukra. A polgármester kezet csókolt a nővéreknek, felesége brazil hagyomány szerint megveregette a vállukat. Iskolások és cserkészek, a katolikus ifjúság és a Mária-légió tagjai zenével kísérték őket a temp­lomig, ahol bemutattuk a hálaadó szentmisét. Megható volt, hogyan igyekezett az egy­szerű nép fölszerelni ideiglenes otthonukat a legszükségesebbel. Még nagyon szegény emberek is tányérral, evőeszközzel, ivópohárral, fazékkal, törülközővel, tojással, banán­nal, maniókaliszttel meg gyufával állítottak be... Már harmadpap „bemutatkozott“ nekik Brazília: egy beteglátogatás alkalmából egy nagy kígyóra bukkantak. A házigazda ártalmatlanná tudta tenni. A négy nővér mind spanyolul beszél. Gyorsan meg akarják tanulni a portugált. Aztán megkezdik 39 kápolnánk körül csoportosuló 54 000 keresz­84

Next

/
Thumbnails
Contents