Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - Ökumenikus levelesládánkból
tényünk látogatását, akik több mint 3500 km5-en vannak szétszórva, és válogathatnak a munkában: hitoktatás több mint 100 osztályban, lelkigyakorlatadás, tanulóotthonok, hivatások előmozdítása . . . Egy kis beszámoló 1981-ről: 1516 keresztség, 230 házasságkötés, 342 beteglátogatás (sokszor kalandos utazással) a szentségek kiszolgáltatásával, 7180 gyónás. Egy szemi- naristánk és két nővérjelöltünk van. A piripái Szent Anna-templom nagyjából kész, padlója még nincs, de már használjuk. Épül a nővérek 3 háza, és Caraibasban a „szegények házába“ már beköltözött a béna Juvenal családjával. Egy redemptorista misz- szionárius segít a népmissziók tartásában. P. Clóvis Bóvo 55 éves, húsz évig sajtó- apostolkodással foglalkozott, utána lemondott íróasztaláról, és kérte fölötteseit, küldjék a misszióba. Novemberben a szabadságát áldozta fel, hogy három plébániámon előkészítse az 1982-es nagy népmissziót. 30 napig utazott kápolnáról kápolnára, és nagy benyomást tett rá, hogyan éhezi ez az elhagyott nép az Istent. Talán Marosi Laci, „a magyar papok univerzális testvére“ is segít kiimádkozni, hogy találjak a közelben a missziót segítő paptestvéreket és társakat. Karácsonyi megemlékezésül küldött ajándékotokat hálás imákkal köszönöm. Szomszédaim 2—3 órás autóúttal érhetők el (a trópusi esőzés idején egy napi járás!). Nagy lelki megerősödést jelent a „távolkelet“ magányában: jó paptestvérek imával és megértéssel gondolnak az első vonalban küszködő misszionáriusokra. Téglát veszek ebből a Szent Anna és a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére épülő zárdának. Kanter Károly és Edward Poppe életét nagy spirituális haszonnal elmélkedtem át. Folytassátok a szentek és nagy misszionáriusok élettörténetét! Klener László 45 170 Tremedal, Bahia, Brazília ÖKUMENIKUS LEVELESLÁDÁNKBÓL Református lelkész: Megkésve rovom ugyan a betűket, de a több százados múlt kiigazítása még így is igazi ajándék számomra. Ezt pedig ne tekintse valami illemszerű kitételnek. Szívemből szeretem a Krisztusjközösséget. Szabad és kell a prófétával „látásokat látni“, mégpedig katolikus-reformátusokat is! Lelkem és elmém teljességéből kérem a mi Szentháromság Urunkat: oltalmazza és segítse, hogy vigye tovább a Szolgálat vezetését sokaiknak örömére és az Una Sancta épülésére. Református világi hivő: A Szolgálat elolvasása mindig mély lelki élmény számomra, Furcsa dolog, de én mindig a nekrológoknál kezdem. Áldott emlékű Marosi Atyának is írtam, hogy ezek a kis visszaemlékezések nem mások, mint a (be nem fejezett, le nem zárt) Apostolok Cselekedetei könyvének az életekkel való továbbírása napjainkban. Istent áldva, Aki emberi életekkel oly sok drága mennyeit engedett láttatni a Neki átadott emberekben — sírva olvasom valamennyit. Nemcsak a meghatódástól, hanem a hálától, a magasztalástól. Minden életrajznál saját esendő életem is valami egészen különös módon kerül így Isten mérlegére. A nekrológokat a missziói hírek, levelek követik. Ez év februárjában tért haza Jézushoz drága Feleségem. Ő is örökölte nagynénje, egy mártírhalált halt misszionárius- nő lelkületét. Szamunkra most még felfoghatatlan dicsőségű jutalom lesz osztályrészük. Minden küldemény egy-egy szeretetbizonyosság, s kifejezője Krisztusban való testvériségünknek. Saját szolgálataimban sokat használhatom az írások gazdag értékeit. Kérem imáikat magam, családom, szolgálatom s mindazok életére, akikhez bármiképpen elvihetem, odaélhetem az örömhírt, az Evangéliumot. Testvérük az alázatban . . . Evangélikus lelkész: Már előbb akartam írni, de rengeteg dolgom van, ügetek ide- oda: egyénekhez és csoportokhoz, kicsikhez és nagyokhoz, öregekhez és fiatalokhoz. Ügy látom, hogy megtréfált az Úr; meghallgatta az egyik imámat, amikor azt kértem tőle, adjon nekem olyan ügyeket, amelyek megoldása közben egyszerre lehetek teoló85
