Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A személyiség kiteljesedése

TANULMÁNYOK

Alszeghy Zoltán

A SZEMÉLYISÉG KITELJESEDÉSE

Ha egy középkori kalmár valamelyik világhíres vásáron selymet akart venni, nem volt elég, ha megmondotta: adjatok nekem száz rőt selymet; azt is hozzá kellett tennie, milyen rőföt ért, mert más volt a hossza a bécsi rőtnek, a flamand rőtnek, a velencei rőtnek ...

Ilyen nehézséget lát maga előtt ma a teológus, ha azt kérdezik tőle, mit mond a hite a személyiség kiteljesedéséről. Milyen személyiségről is van szó? Arról, amit Freud írt le, amit C. G. Jung figyelt meg, amiről Sartre filozofált? A szavainknak sok jelentése van, a „személyiség“ meghatározása pedig egy tucat nagy szakember kutatása során úgy változtatja a színét, mint a kaméleon.

De minden nehézségre van megoldás. A középkori vásárló kitárhatta a karját és azt mondhatta, adjatok hússzor ekkorát. Mi pedig egy pillanatra kiküszöbölhetjük az eszünkből mindazt, amit pszichológusok, szociológusok és bölcselők mondottak a személyiségről, és föltehetjük a kérdést: mit értünk a mindennapi közbeszédben ezen a szón? És mit mond a hitünk arról, amit értünk rajta?

Mert hiszen nap-nap után találkozunk ezzel a szóval beszélgetésben, újság- olvasásban, és nagyon jól tudjuk, hogy mit mondanak vele. Tegyük föl, hogy azt olvassuk: „az új izlandi miniszterelnök igen markáns személyiség.“ (Azért választom Izlandot, mert remélem, hogy ott nincs olvasó, akit bosszantana a példám.) Mit jelent ez az állítás?

I

1. — Mindenekelőtt nem valami egyszerű tulajdonságot emelünk ki vele, hanem sok jellegzetes jegy egységét: sajátos testalkatot (ha holnap újra látjuk a fényképét, nem tévesztjük össze a wimbledoni teniszverseny győztesével, hanem egyszeriben felismerjük: nini, az új izlandi miniszterelnök), sajátos magatartást (mély hangon beszél, tartózkodik a szeszes italoktól, vagy fordítva, szófukar vagy fecsegő...), sajátos emotivitást (hevesen felpattanó vagy hidegvérű természet), sajátos gondolkozásmódot (a beszédeit általános elvek leszögezéséve! kezdi és abból vezeti le a javaslatát, vagy éppen fordítva, gyakorlati esetekből kiindulva keresi a megoldásokat), bizonyos ismeretek birtokát (nem mindegy, hogy a közgazdaságtan doktora, vagy bálnavadászattal foglalkozott fiatal korában), és életelveket, amelyeket az ember rendesen nem fogalmaz meg kifejezetten, de amelyek vezetik mindennapi elhatározásaiban.

5