Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Kis Monika: A szegény és a gyermek

— Rendben van. A szegénység azonban ma már mást jelent, mint régen. Ma nem lehetne koldulásból élni és nem hevernek — legalábbis mifelénk — leprások az árokparton. A gyerekek, öregek és betegek intézményes gondozásban részesülnek. Ha összeesel az utcán, ott teremnek a mentők, intenzív osztályra szállítanak, ahol orvosok és ápolók sora őrködik szerveid működése felett.

— Valóban változik az emberi nyomorúság formája; de nem a veleje. Olvastál-e az újságban arról a furcsa öngyilkosjelöltről, aki ágyának sodronyába villamos áramot vezetett, s mikor rátaláltak, az áramütésektől félholtan is azt hajtogatta, hogy meg akar halni, mert iszonyatosan egyedül van? Mit gondolsz, az árokparton fekvő leprásnak mi volt a legnagyobb baja? Az, hogy árokparton feküdt, hogy leprás volt, vagy az, hogy iszonyatosan egyedül volt? Intenzív szobában is lehet iszonyatosan egyedül lenni.

— De a szegénységgel foglalkozni nem időszerű ma már! Az emberiség legjobbjainak éppen az a céljuk, hogy eltűnjenek a kiáltó társadalmi és vagyoni különbségek, és így megszűnjék a szegénység a földön.

— Igen: a kereszténység is mindig azt tanította, hogy „a gazdag feleslege a szegény jogos tulajdona“. De itt valami másról van szó. S ha el is végezte a gazdagság az Egyházban a maga romboló munkáját, a kereszténység szeme- fénye a szegénység maradt, a szegényeket az Egyház kincseinek nevező Szent Lőrinctől egészen Kalkuttai Teréz anyáig. A szegénységgel foglalkozni mindig időszerű lesz, amíg csak ember él a földön.

Korunk legnagyobb bajainak egyike, hogy ugyanazok a szavak nem jelentik már ugyanazt mindnyájunk számára. A fogalmi töltések sokfélesége új Bábelt hozott létre, és ki-ki kínlódva keresi, hogy mondhasson is már valamit a másiknak, ne csak beszéljen! ... Ahhoz, hogy megérthesd, mi is valójában a szegénység, újra kell fogalmaznod a magad számára ezt a szót, olyannak, amilyennek a Krisztus ajkáról elhangzott, s amilyennek Egyháza megőrizte.

Az igazi szegénység nem állapot, hanem tett. A materiális szegénység, vagyis a földi javakban való szűkölködés akkor válik spirituális, vagyis: lelki, lélek szerinti szegénységgé, mikor az állapotból cselekedet lesz. A materiálisán szegény nem szükségképpen lelki szegény is: aki gyűlöli szegénységét, lelkében éppúgy tapad a javakhoz, mint a pöffeszkedő gazdag. Az anyagi szegénység elsősorban jele, de eszköze is a szegénységnek; hathatós eszköze, mert az emberi természet gyengesége folytán dúskálás közepette lélekben szegénnyé lenni: emberfeletti feladat volna. Ugyanennyire emberfeletti lélekben szegénynek maradni a végső nyomorban, amely lealacsonyítja az embert; megfosztja szabadságától és személyi méltóságától.

A lelki szegénység abban áll, hogy Isten hívására, szabadságunk és emberméltóságunk birtokában a földi javak vonzóereje ellen fordulunk. Ezek az erők mindenkor társulnak az én befelé sodró erőivel, amelyek az önzés, az énköz48